Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Vas Gereben
A pörös atyafiak : Regény
Keletkezés ideje
1860
Fejezet
30
Bekezdés
2182
Mondat
3231
Szó
65720
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
alacsony
A bünnek büntetése.
A fehérvári utnak kellemetlenségeivel az urhölgy küzdött meg, a kardosfalviak makacsságát azonban csak részben törheté meg.
A szavazat árát fölrugtatták, és csak nyakas küzdelemre engedtek el egy jó részt, és az urhölgy a végcsomót megkötötte ünnepélyes - igérettel.
- Az előbbeni összegről amugy is volt irásbeli egyezségük, a mostani toldalékot jó hiszemre alkudták.
Nagyot lélegzett az urnő a munka bevégeztével; mert a két Kardoss megszegte nyakát a falnak, és a rábeszélés változatos szócsavarásaira kurtán azt felelte: Mi már odahaza megegyeztünk,... hogy!
Nem engedett a diplomatanő, a déli harangszó után két óráig nyaggatta az atyafiakat , s az éhség nagy kinnal engedelmesebbekké tette őket, részben le hagytak alkudni.
- Szerencsénk, hogy magam mentem, - mondja férjének, - ön nem boldogult volna velük.
- Az egész ügy nem érdekel többé.
- Dörmögi a férj közönyösen.
- Érdekel engem, uram!
- Pattan föl a hölgy a képzelt hálátlanságon; - köszönné meg inkább, hogy a jövendőnek kényelméről gondoskodom ön helyett is.
- Az én kényelmemről ne gondoskodjék, asszonyom, - veti ellen a férj, - meghuzom magamat falun, ez az én kivánságom, - rám nézve a városi élet gyötrelem.
- Ugyanaz rám nézve a falu, pedig ez örökség nélkül el kell hagynunk a várost.
- Adná isten.
- Mi lelte önt? a nyugalomban, a semmittevésben, látom, egészen megrozsdásodott?
Hát fiával mit csináljak?
- Ügyvédi oklevele van, apja is ott kezdte, nagybátyja is...
- Talán álmában megjelent önnek az a derék ur, és fölmond önnek is azt a szép beszédet, mit velem hallgattatott végig utolsó találkozásunkkor?
Még álomjövendölő lesz ön.
- Álom nélkül is megjövendölöm én önnek, hogy lakolni fog azon fájdalomért, mit azon jó gyermeknek okozott megbocsáthatlan levélküldésével.
- Ön szerfölött érzékeny, - nem gyónná meg a papnak az én vétkemet is?
- Fájdalom, hogy erre gyáva vagyok, és az ön gyeplője szerént megyek jobbra, balra .
De lakolok is; mert a szégyen öl meg, hogy nevem gyöngédtelenségbe keveredik; mert ön tetszése szerént rendelkezik, - hisz férjének szenvedőlegessége önt nem zavarja működésében.
- Köszönöm a dorgálást, - elengedem a többit, - majd megvigasztalom, - csak még néhány hétig engedelmeskedjék.
Ezt határozott erélylyel szavalá az urnő és a hatás nem maradt el, a férj szótalan ment szobájába.
Elérkezett a várt nap, melyen Rév-Komáromba menendők voltak.
Az urnő benyit férje szobájába, előzékeny nyájassággal figyelmezteti a határnapra, és még állát is megsimogatá, hogy e néhány kellemetlen órára vállalkozzék.
- Én is elkisérem önt, most megelégszik velem?
- Készen vagyok, asszonyom, - ez az utolsó engedelmesség, arra esküszöm.
- Elhiszem, elhiszem, - maga, zsarnok!
- Mondja kedélyességgel, aztán a cselédekkel összerakatá az utra szükséges holmikat, a gőzhajóra hordatá, s másnap a gőzhajón Komárom felé indultak.
Valóságos áldozatbárányképpen ment el az öreg.
Tervezett, miképpen üthetné helyre a szégyent, mely elviselhetlen volt; mert bizonyosan Sipos is tud belőle jó részt , hihetőleg az egészet, - se fiatalember nem az asszonyt gyanusitandja; hanem a túlengedékeny apát.
Más alkalommal megmondaná az öreg, hogy beteg, teste fáradt, nem mehet el hosszabb utra.
Bár csak ne hízelgett volna a nő, - az erélylyel megbirkózott volna; mert a harag erőt ad, s a haragban az erélytelenség meghal; de hizelkedett, a jó szó verte le lábairól.
A mi hallatlan, évtizedek óta egyszer a nő a férj véleményéért és beleegyezéséért könyörgött, - mit csináljon? félholtan is elvánszorogna a hajóra.
- Oh,... nyögi az öreg a hajónak megindulásakor - ha most már visszafelé jőnénk!
Sipos is elment bucsuzni mérnökékhez az indulás előtt, Jolán igen vidáman fogadta.
- Ugy -e, vége lesz e lélekgyötrelemnek?
- Holnapután reggeli tiz órakor befejezzük, többé nem kisértik önt a rokonok.
- Szükséges az ön jelenléte Komáromban?
- Ha a küzdelemnek osztályosa valék, látni akarom az alkudozókat szemtől-szemben egymásnak.
- Azoknak nem lesz az büntetés, - gúnymosolyuk pedig ingerelni fogja önt.
- Ne aggódjék miattam, kedves Jolánom, - mondja Sipos az ifju hölgynek kezét bucsuzóra megszoritván, - ellenfeleink érzik gyöngeségüket és én e gyöngeséget be is fogom vallatni velük.
- Magyarázza meg ezt nekünk.
- Nem szabad, - ön is föltételt tüzött és bevágta a legegyenesebb utat, hogy diadalra juttassam, - ezért sokat szenvedtem, - most türjön még két napot, - és készüljön a legszebb imádságra.
- Amint ön akarja, - nyugszik meg a leány, - az isten vezérelje önt vissza.
- Hiszem, hogy velem lesz; mert a gondviselés megmutatta, hogy nélkülözheti az ügyvédet is.
- Megint valami érthetlen.
- Holnapután mindent megértnek önök.
Isten velünk.
Mérnökék szállásáról egyenesen a gőzhajóra ment, Vendel várta ott és a fűszeres, a végtalálkozásra ő is megjelent Sipos kérelmére.
Az egész társaság a hajón gyülekezett össze, - a vénebbik kardossfalvi atyafi mérges szemeket vágott a későbben érkező Siposra és a fűszeresre, testvérét könyökével oldalba löké.
- Sok kiszórni való pénzük lehet, hogy nem sajnálják a gőzhajóbért Komáromig.
- Az az ő dolguk, - véli a junior, - könnyebben keresik, mint mi.
- Ezuttal ugyan tiszta veszteségre dolgoznak, annyit mondhatok.
- Gunyolódik az öregebb.
- A "Fekete kutya" a czukrot és kávét két hétig drágábban méri, hogy kikerüljön a költség.
- Ne törődjünk vele! ...
Mondja a másik, únva e kicsinyes bibelődést, - mert őt is inkább hajtották ám, mint jött, - s a gúnyolódást nem szenvedhette.
Sipos kerülte a kardossfalvi atyafiakat.
A méltóságos ur az útnak hosszában nem volt látható, magánszobában heverte el az időt, igy azzal sem találkozhatott.
Az urnő hűségesen őrzé férjét, közönyös és az utnak czéljától különböző tárgyakról beszélt , hogy az utnak unalmát megröviditse.
A fűszeres a hajónak hosszában sétálván, a második helyre átkiváncsiskodott.
Egy bérruhás cseléddel szóba ereszkedett, kikérdezte urát, - s a szolga monda, hogy Kardoss ő méltóságának cselédje.
- Az ur is itt van?
- Az ur és az asszonyság, Rév-Komáromba megyünk.
- Hova szállnak?
- A "Szarvas" czimű vendégfogadóba, mindjárt a Dunaparton.
- Köszönöm, jó barátom! - mondja a fűszeres megsüvegelve az inast, aztán elbeszélé a vallomást Siposnak, véleményét is kifejezve: Mi más vendégfogadóba szálljunk.
A fűszeres kedvéért Sipos megváltoztatta szándékát; mert a "Szarvas " -ban akart megszállni; de a másik miatt a kényelmetlenséget is eltürte.
Vendel már odahaza kikérdezte a komáromi utnak czélját, s mert az ügyvéd ur őt is elvitte, holott szolga nélkül is mehetett volna, Vendel előre örült, a maga esze szerént keresvén a következtetést.
- Komárom!
- Kiált a gőzhajói szolga, - s a "pörös atyafiak " egyenkint kiballagának a hires városnak partjára, egyik rész a "Szarvas ", másik más vendégfogadó felé, - s mindenik azt gondolta, milyen képpel találkoznak majd holnap?
Az utolsó estéről nem mondhatunk megemlitésre méltót.
A reggel a befejezéshez hozta közelebb őket, kardossfalvi Kardoss senior az osztalékot számitgatta, a junior kedvetlen, legkedvetlenebb a győzelemre kiállitandó férj, mert tettetés nélkül beteg a jutalomjátékául választott napon.
Fél kilenczkor az orvos támogatta föl erősitővel, a méltóságos asszony rimánkodására.
- Ne mutassuk gyengeségét, kedves férjem, kinevetnek bennünket.
- Megérdemlém azért, a mit meg nem érdemlek.
- Ne legyen ily szigoru, e napszámban szavazó két paraszttal bizvást versenyt futhat .
Ez legyen az ön erősitője és sorsunk biztossága.
Esedezem önnek, legyen férfi.
- Menjünk! ... mondja fölerőlködve az öreg, ... ez volt az utolsó komédia, mit ön miatt végig játszom, azon túl meg ne kisértse, asszonyom, hogy számomra szerepet keressen; mert akkor, istenemre mondom, bebizonyitom önnek, hogy akaratom férfié lesz, s asszonynak játékszere nem leszek.
Menjünk.
A nő vértanuhoz méltón hallgatott, pedig, hej, de türhetlen volt a rabszolgának erőlködése a függetlenségre.
Lesegité a vendéglő lépcsőjéig, az odarendelt kocsiba lépésben nagy szeretettel gyámolitá egy szelid nőnek odaadásával; holott a ki a vesébe látna, megleshetné, hogy a perczeket is megszámitja, a meddig ez alázatosság tartani fog.
A megyeházhoz szerencsésen megérkezének, az emeletbe már a szavazó rokonok segiték.
A méltóságos asszony erősitő csöppöket nyujta a szenvedőnek s valamivel jobban érzé magát, hisz rövid negyedóra mulva vége lesz a hivatalos eljárásnak.
Sipos a teremben volt a fűszeressel, ünnepélyes nyugalommal várta a következendőket , s a belépő öreg Kardoss felé tisztelettel köszöntött.
Az öreg hasonló tisztelettel viszonzá, és egyenesen feléje tartott, s a fiatal ügyvéd által előtolt széket is elfogadá.
- Mi azért jó barátok maradunk.
- Méltóságod igen kegyes.
Válaszol Sipos teljes tisztelettel; mert az öreget nem kárhoztatá nejének erőszakos lépéséért.
A törvényszék tagjai bejöttek a terembe, az elnök meghagyá a jegyzőnek, hogy az eljáráshoz tartozó iratot olvassa föl a jelenlevőknek, tudatván velük, hogy az előzmények után a befejezéshez értek.
Az érdeklett feleknek neveit elolvasá, ki-ki felelt, hogy itt van személyesen, kivéve Kardoss Jolán kisasszonyt, ki helyett Sipos ügyvéd mutatja elő meghatalmazványát.
- Minden rendén van, uraim, - mondja az elnök - a jegyző urnak előadásából megértették a mai összejövetelnek czélját; tehát fölszólitom Kardoss Jolán kisasszony meghatalmazottját: a két szavazatról rendelkezhetik -e?
- Mi megmaradunk előbbi szavazatunknál, - mondják a Kardossok közbekiáltva.
- Csöndet kérek, - mondja az elnök, ... tisztem szerént mindenkit meg fogok hallgatni, - azért ujra kérdem a meghatalmazott ügyvéd urat, a két szavazatról rendelkezhetik -e?
- Méltóztassék először ez urat megkérdezni, - mutat Sipos a fűszeresre.
- Uraságodnak határozott feleletét kérem.
Fordul az elnök a fűszereshez.
- Én Kardos Jolán kisasszonyra szavazok.
- Világosan van mondva, - mondja az elnök,... most a másik szavazatot kérem.
- A második szavazatot méltóságos Kardoss urtól várom!
Szól az ügyvéd ünnepélyesen.
- Férjemtől?
Kérdi a méltóságos asszony eliszonyodással.
- E levél után: igen!
Lőn a válasz, s az ügyvéd egy levelet nyujta át az öregnek, ki azt azonnal feltöré, és nagy figyelemmel elolvasá.
- Miféle zaklatás ez?
Kérdi ujra a méltóságos asszony, - férjéhez hajolva, hogy a levelet olvashassa.
- Jó közel hajoljon, méltóságos asszonyom; mert az a levél méltóságodat jobban érdekli, - igen fontos bizonyiték a mai eljáráshoz, - tessék végig olvasni.
Mondja Sipos.
Mindenkiben megszorult a vér; mert a váratlan és sajátságos közbevágásnak eldöntő befolyását következtetek; hisz az ügyvéd bizonyosan tudja, hogy puszta rábeszélésért a fél szavazatát, a biró itéletét a vágásból ki nem ejti.
A férjéhez hajoló nő haraggal olvasta el a következő sorokat:
- Férjem uram Fehérvárra fél nappal később érkezik, mint a kardossfalviaknak igérte ; az ilyen szemtelen követelőknek az engedékenységet kávéskanállal kell osztogatni ; mert étvágyuk kielégithetlen, ha nagy készséget tapasztalnak.
A multkori összeget megigérjük, ha a kislány el nem kapta a horgot, mit neki vetettem, - ha e kis ügyeskedő lépen akadt, férjem uram is nyöszörögjön.
Olvasóim emlékezzenek vissza azon jegyzetkére, mit a méltóságos asszony férje számára szerkesztett, mikor a fehérvári találkozásra kellett volna elmennie.
A közbe jött fordulat miatt a jegyzékre szükség nem volt, az urnő sem gondolt rá, - de most egyszerre ráemlékszik, és ijedtében összerogynék, ha a székre nem támaszkodnék.
Ha tán a szavakra nem emlékeznének önök, forditsanak vissza néhány levelet, s mindjárt fogják érteni a nőnek rémülését.
Sipost közelebb inté, és sugva , de éllel kérdi:
- E másolatnak eredetije is van?
- Nálam, - itt kezemben, - mondja Sipos az eredetit fölmutatva.
- Jó ára lehetett e jegyzéknek?
- Egy egész örökség, méltóságos asszonyom, - s önnek fia volt oly kegyes, hogy gyöngédséggelteljes levelét ugyanazon papirra irta, melyre méltóságod ez őszinte sorokat jegyezte.
Most már méltóztatik tudni, miként került e jegyzet az én kezembe.
- Asszonyom, - mondja a férj, - tud ön még menekülést?
- Kérdi a haragvó férj majdnem megvetéssel.
- Ne késsék, - sugja a nő, - elsülyedek a szégyentől, - szavazzon unokahugára.
- Sipos barátom, - szólitja meg az öreg a várakozó ügyvédet; szavazat után megkapom az eredetit? válaszoljon.
- A szavazat és végzés után, igen!
- Férfiszó, - nem kételkedem benne.
- Ekkor az elnökhöz fordul, és ünnepélyesen mondja: Köszönöm rokonaimnak szavazatát, melylyel engem megtiszteltek, - én e szavazatokat nem akarom javamra forditani, - hanem Jolán hugomra szavazok, - elnök ur, méltóztassék a végzést kimondani.
- Kimondhatom: a két szavazat szerént Kardos Jolán örököse Kardos István hagyományának, ha a meghatalmazott elfogadja a szavazatokat meghatalmazója részére.
- Elfogadom!
- Jelenti ki Sipos.
- Hát a mi szavazatunk?
- Kérdek a kardossfalviak.
- Nem akadván elfogadójuk, érvényük nincsen; s ezzel a tárgyalásnak vége.
A végzés kimondatván, Sipos átnyujtá a levelet az öreg urnak.
- Bátya, - döfi meg a junior a seniort, - ezek nem hiába fáradtak Komáromba, - az utazási költséget megéri bőven.
- Ne járjon a szád, - mert ha megharagitasz, gyalog megyünk haza.
Az öreg Kardoss a haragtól és felesége kudarczától lábra állt, támaszkodás nélkül ment le a lépcsőkön.
- Férjem, - majd segitek.
- Ajánlkozik a nő.
- Ne fáraszsza magát, asszonyom, - látja, hogy már a magam lábán járok.
- Értem a czélzást, férjem.
- Nincsen egyéb mondanivalója?
- Igen, - mondja a nő férjének kezeit megszoritva, - megérdemlem a kemény bünhődést.
- Viselje békén; mert nem én mértem önre, hanem az isten.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE