Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szomaházy István
A kétszívű Pethő
Keletkezés ideje
1909
Fejezet
18
Bekezdés
780
Mondat
1853
Szó
28827
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
IV.
A hajnali sétát követő délelőtt a két jó barát a Huppinger-féle sörcsarnokban találkozott; ez a szűk és sötét helyiség volt a bakonyvári értelmiség legkedvesebb találkozó helye.
Huppinger özvegy ember volt, de a leányai, - Ilka és Róza, - tőlük telhetőleg gondoskodtak róla, hogy édesapjok öregségét megaranyozzák.
A két viruló, kacér leány kedvéért Bakonyvár egész férfilakossága veszedelmesen neki adta magá t a sörivásnak; délelőtt tizenegy óra felé az összes boltok , hivatalok kiürültek, míg a Huppinger-sörcsarnokban ember ember hátán szorongott, s nekihevült, hangos, jókedvü férfiak ingerkedtek a kezeik közül angolna módjára kisikló leányokkal.
Az idegent , akinek ez időtájt valami bakonyvári hivatalban dolga akadt, a hajdu vagy a hivatalszolga oly bámuló arckifejezéssel fogadta, mintha azt kivánták volna tőle, hogy igya ki az Óceánt .
- A fogalmazó urat tetszik keresni? - kérdezték csodálkozva.
- Most, tíz és tizenegy óra között ?
- De hiszen, ha jól tudom, tizenkettőig tart a hivatalos óra ...
- A hivatalos óra kilenctől tizenkettőig tart.
De tíz és tizenegy között Huppinger bácsihoz vannak áthelyezve az összes hivatalok...
Uraságod bizonyára idegen nálunk ...
P ethő Géza és Szamosi Gyurka tehát a Huppinger-sörcsarnokban találkozott másnap délelőtt.
Mindaketten álmosak voltak kissé az éjszakai kószálástól, de azért nagy örömmel üdvözölték egymást, s kutatva néztek körül egy alkalmas asztal után.
De a Szent Péter- templomban, husvét hetében, könnyebb jó helyhez jutni, mint itt, a bakonyvári értelmiség népszerü találkozóhelyén .
Minden asztal mellett öten-hatan is szorongtak, gyönyörüséggel élvezvén a jéghideg söröcskét, vagy a két leánnyal ingerkedve, akik frissen , fáradhatatlanul futkostak ide-oda a vendégek közt .
- Terringettét, hiszen itt lehetetlen leülni, - szólott bosszusan Pethő Géza .
Miután hasztalan nézett körül valami alkalmas zug után, így szólott a barátjához :
- Azt hiszem, jobb lenne, ha inkább a Weninger-kávéházban telepednénk meg egy félórára...
Ott eb ben az időben ugyancsak nem zavarják az embert ...
De Szamosi Gyurka mély meggyőződéssel válaszolt :
- Fiam, ha azt akarod, hogy okosan beszéljek, hát ne menjünk innen egy tapodtat se...
Nekem csak akkor van együtt valamennyi eszem, ha egy korsó frissen csap olt sör van előttem ...
A gondviselés segített a két fiatalember baján: egy megyei hajdu lépett be, aki feszes szalutálással jelentette a sarokasztalnál ülő központi szolgabirónak, hogy a főispán a hivatalában várakozik rá.
( A régi képviselő , Huszthy János meghalt, s most új választásra készülődött a kerület.)
A szolgabiró tehát nagy káromkodások között távozott, s így a sarokasztalt Pethő Géza egy nagyszerü stratégiai mozdulattal villámgyorsan meghódította .
A leányok eléjök állították a friss söröket; Szam osi Gyurka műértő ropogtatás után, kettétört egy sóskiflit, s nagyot szippantott Huppinger-gazda burnótjából.
Pethő Géza azonban nem ivott , hanem aggódó arccal kérdezte :
- Gondolkodtál a problémám felől ?
Gyurka megtörölte a bajuszát, aztán jóindulattal bólintott .
- Amikor hazamentünk, jó ideig hánykolódtam az ágyamban, mert az a rossz szokásom van, hogy reggel három óra után csak a legnagyobb fáradsággal tudok elaludni...
Mondd, hogy filiszter vagyok, talán igazad lesz, de ez már egyszer így van és nem segíthetek rajta...
Ha idejében el akarok aludni, hát nyárspolgár módjára má r kettőkor, félháromkor az ágyba kell bújnom, mert különben úgy járok, mint a mult éjjel...
Hosszu ideig álmatlanul fetrengtem, s így volt rá időm, hogy a te problémáddal foglalkozzam...
No, tehát fiacskám, örömmel jelenthetem, hogy rájöttem az egyetlen e lképzelhető megoldásra ...
- És mi az ?
- Nem vitatkozom veled afölött, vajjon csakugyan lehetséges -e , hogy a normális idegzetü ember egy időben két nőbe szerelmes ?...
Elfogadom a te álláspontodat, s készpénznek veszem, amit mondottál; vagyis elhiszem, hogy épp oly lángoló szenvedéllyel szereted Jablonszky Sárika kisasszonyt, mint Lénárt Endréné úrnő ő nagyságát.
Ha keleti államban élnénk, egyszerü lenne a probléma megoldása: feleségül vennéd mind a két ideálodat, s a páratlan napokon épp oly ragaszkodáss a l csüggnél az egyiken, mint a páros napokon a másikon.
De ezt a bölcs elintézést nálunk rideg elzárással sújtja a szigoru büntetőtörvénykönyv .
Mindakét hölgyet tehát még az esetben se vezethetnéd oltárhoz, ha Lénárt Endre egyébként hajlandó is lenne arra a baráti szivességre, hogy a feleségétől elváljon.
Itt lenne ennek a módnak az ellenkezője is: hogy tudniillik egyiket se veszed el a kettő közül .
Ez azonban körülbelül olyan eljárás lenne, mint amit a néhai angol lord követett, aki a haláltól való félel m ében öngyilkossá lett.
Nem marad tehát egyéb hátra, mint hogy az egyiket feleségül veszed, a másikról pedig lemondasz; mert a francia regények kettős háztartásához nincs elég kedved és elég cinizmusod ?
- Persze, hogy nincs ...
- Fönmarad tehát annak az eld öntése, melyik legyen az a kettő közül, akiről lemondasz, s melyik, akit egy hosszu életre magadhoz csatolsz ?...
Hogy erre a kérdésre a kellő alapossággal válaszolhassak, meg kell állapítanunk egy kétségbevonhatatlan igazságot .
- Mi az ?
- Analizálnunk kell kissé az érzéseket, amelyek a két szerelemben dominálnak .
Megengeded, úgy -e, hogy az a mámor, amellyel Jablonszky Sárikára gondolsz , lényegesen különbözik attól, amellyel Lénártnét körülveszed.
Az első a desztillált szerelem, amelyet csak a legminimális a bb mértékben zavarnak meg idegen elemek; a másodikban viszont sokkal több az idegen elem, mint a tulajdonképpen való szerelem.
Amikor Lénártnét látod, az ereidben lázasan kering a vér, mert arra a csókra gondolsz , amit tegnap kaptál tőle, s aminek a párjá t holnap fogod megkapni, amikor ismét egyedül lehetsz vele az emeleti szalonban...
A Sárika ártatlan kis személyével ily fölindulások nincsenek kapcsolatban.
Őt önzetlenül szereted; sírni tudnál, amikor elválsz tőle, pedig ha együtt vagytok, talán még arra se gondolsz, hogy a kezecskéjét megszorítsad...
A Sárika egyszerü látása boldoggá tesz; míg ellenben minden idegszálad megfeszül a fájdalmas izgalomtól, ha az asszonyt, akit már a karjaidban tartottál, a mások jelenlétében látod viszont.
Lénártné az érzéke id királynője, Sárika a szivedé.
Beismered -e, hogy az eddigi fejtegetéseim közel járnak az igazsághoz ?
- Hiába ismerem be, ez nem változtat azon a borzalmas valóságon , hogy egyikről se tudok lemondani ...
- Várj, még nem jutottam el a konkluzióhoz.
Az az érzés, amellyel Lénártné iránt viseltetel, ugyebár sohase lehet hasonlóvá ahhoz a másikhoz , amely Sárika látásakor a szívedbe áramlik?
Az asszonyból sohase lehet többé naiv leány; olyan érzelmeket tehát, mint egy tizennyolc éves bakfis, a férjes asszony nem kelthet a férfiak szívében.
Lángolóbbakat, szenvedélyesebbeket talán igen, de oly tisztákat, mint az az ártatlan gyermek, soha...
Ám fordítsuk meg a dolgot: vajjon a leányból is hiányzik -e a képesség ahhoz, hogy az asszonnyal, szerelem dolgában, fölvegye a versenyt?
A választ önmagad is megadhatod: a legcsitribb leány is rendelkezhetik az asszony egész arzenáljával, mihelyt maga is asszonnyá lesz.
Vagyis a különbség az: asszonyból sohasem lehet leány, a leány ellenben minden pillanatban asszonnyá lehet .
S akkor egy kézben egyesül a két fejedelmi hatalom: a feleséged , akit igaz szerelemből csatoltál magadhoz, a szívednek is, az érzékeidnek is a királynőjévé lesz.
Megérted most már, hogy melyik az a tanács, amit, ha a lelkiismeretemre hallgatok, adnom kell ?
Szeretettel közelébb húzódott a barátjához, aki fejét a könyökére támasztva, tágranyilt szemmel, visszafojtott lélekzettel figyelt rá.
S karját a fiatal ügyvéd vállára téve, szinte apai hangon folytatta :
- Ez a hosszu, unalmas fejtegetés csak arra való vo lt, hogy a logika fegyverével is meggyőzzelek arról, amit cselekedned kell...
A szíved különben amúgy is elibéd szabja az igaz útat : boldoggá csak akkor lehetsz, ha ezzel az édes, elragadó ártatlansággal lépsz majd örök szövetségre...
Szó sincs róla, ne m lehetetlen, az asszony, aki egy idegen családi tűzhelyet hagyott el a kedvedért, talán szintén kívánatossá teheti az életedet...
De az általános szabály nem ez; s száz meg száz házasság titkolt könnyei, keserves viharai bizonyítják, hogy az első férfi em l éke sohasem pusztul ki végképpen az asszonyok szívéből...
Ez az első kegyetlen kísértetként jelenik meg az új házasságban, kísértetként, amely féltékenyen megőrli a készülő boldogságot...
A férj, aki csupán szeretője a feleségének, nem lehet tökéletesen nyugodt; az asszony csak azé a férfié igazán, aki egy személyben a barátja, a szeretője, a tanítómestere, a nevelője, szóval mindene...
A más tanítványa a mi lelkünket sohase értheti meg egészen ...
Elhallgatott, de a szemében őszinte szeretet és barátság csillogott; látszott rajta, hogy érzi is azt, amit mond.
Pethő jó ideig maga elé bámult, aztán halkan szólott :
- És el mered vállalni a felelősséget azért, hogy a másik szerelem emléke sohase fogja megrontani a boldogságomat ?
- El, - mondotta Szamosi Gyurka, komoran bólintva a fejével .
A fiatal ügyvéd csöngetett Róza kisasszonynak, fizetett, aztán Gyurkával együtt távozott a sörcsarnokból.
Az utcán belekarolt barátjába, - és ezt mondotta neki :
- Ma este meg fogom kérni Jablonszky Sárikát ...
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE