Itt kezdődik.
Tisztőtt Mártony sógor lyó egésségöt és hasolló lyókat kivánok, továbbá arra kéröm, hogy hirdesse ki a zulyságba a mi falunkat, hadd tekintsenek erre is a pesti urak.
Mert lám ahogy hétfőn hazafelé gyövök az aratóktól, hát látom ám, hogy a zutca közepin ugyan szödik a kutyák egy sárgalábu urrúl az nadrágot.
- Segitség, aszondi, de úgy kajabált, hogy mindön asszony kiszaladt a házbúl.
Elhúritom rúla az kutyákat, oszt mondok mér nem jár a zúr bottal?
- No mondok akkor vagy szokjék, vagy bágyogbúl tsináltasson magának nadrágot.
Behivom osztán, hogy mondok a zannyuk majd öszve őtögeti rajta az szakadást, oszt mondok neki mi szél hordozza a mi falunkba?
- Hát aszondi én pesti vagyok, nyaralni szeretnék itt valahon.
- Nyaralni? mondok, a magunk fajta embör tsak telelni szokott.
- De aszondi mink mög nyáron telelünk, mert Pestön meleg van ijjenkor.
- Hát mondok itt se fázunk.
Aszondi neköm tetszik ez a falu, mert sok fa van benne.
Nem vóna -e kendnek egy üres szobája?
- Hát löhet, hogy van mondok.
Mer etzörre a kösségi tömlötzre gondótam, hogy mostanába mindig üressen áll, oszt mondok ha butort igazitanánk beléje, még egy pár forint haszna fordulna rajta az kösségnek.
Mondok ott hátul, de nints benne szék se mostan.
- Ez jó lönne neköm, mert tsak magányos embör vagyok, de mitsoda lántz az a falon?
- Mondok tavaj egy bornyut kötöttem be egypár napra.
- No aszondi, hát meszeltesse mög biró uram, oszt rakjon belé ágyat, széköt , asztalt, ha nem derága.
- Egy hónapra vagy kettőre?
Én egész esztendőre értöttem a 40-en forintot, de hogy nem szalatt el, hát mondok kettőre.
- No aszondi nem derága, idegyövök.
De ki takarit rám?
- Hát mondok a feleségöm.
- De a tzipőmet is köll fényösiteni.
A Kátsa mán akkor ott leste a tzibarvéget a zúr háta mögött.
- No aszondi az is mögvan hát, de hát az övés?
Löhet -e itt a falu kotsmájába önni?
- De aszondi mögöhető -e?
- Mondok bizonyosan mögöhető, csak gyomor köll hozzávaló.
- Hát aszondi kendnél nem löhetne?
- Mondok nálam is löhetne.
- De aszondi jól főz -e az asszony?
- Möghiszem azt mondok, ojan bablevest főz az, hogy még a zuraság is mögnyalta utána a talpát, pedig az báró.
- No aszondi én nem vagyok báró, tsak hivatalnok.
Tseh Árpád az nevem.
Mögmondta aztán, hogy az aszt fald társaságnál van, aki a zutzákat keményiti Budapestön.
Hát mögöggyesültünk, hogy az ellátásér azt fizet amit akar, mert mink nem tuggyuk mit számitsunk érte.
Itt a pesti ur ád 10-iz forint foglalót, oszt visszamögyön Budapestre, a kisbiró pedig mögmeszeli a kösségi tömlötzöt.