Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Surányi Miklós
Az örvény
Keletkezés ideje
1924
Fejezet
20
Bekezdés
1133
Mondat
2415
Szó
16193
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
X.
A főügyész szédülve botorkált fel a lépcsőn.
Bizonyos, hogy a meggyilkolt idegen a Dornbach báró inasa volt.
Hogy is mondta Magda?
Az inassal megosztozott.
Az inas kiszökött Amerikába, tehát minden gyanú ő reá terelődött.
Sokáig üldözték, nyoma veszett.
Így mondta Magda.
Most csak ki kell egészíteni azzal, amit a főügyészhelyettes mondott.
Az idegen Amerikából jött.
Gotthard báróhoz jött.
Hatvan év körül.
Minden ráillik Dornbach inasára.
A báró átlátta, hogy egyiküknek pusztulnia kell, mert a zsarolásnak sohasem lesz vége.
Egészen világos.
A báró bérgyilkosokat fogadott.
Elvégre ez élethalálharc volt, rémes párviadal, szörnyűség... és szegény árva, gyenge, szerelmes kis Magda is párviadalra megy most azzal a fenevaddal.
A lépcsőház sötét volt.
Az ablakban két nagy, villogó zöld szem sugara lövelt a főügyész arcába.
Hedry megtántorodott.
Mi ez?
Emberi szem?
Kém?
Gyilkos?
Gotthard bérgyilkosa?
Mi van ma, milyen rémes egy éjszaka szakadt itt valamennyiük nyakába?
Őrültek háza ez, vagy vesztőhely?
Lelkiismerete szinte felsikoltott.
- Persze rémeket látok, mert magam is bűnös vagyok...
Már a bűntársuk vagyok.
Az asszonynak is, a férfinak is bűntársa vagyok.
Hogy félrevezettem a helyettesem ügyészi szimatját!
Tévútra vezettem, pedig ő csak gyanakodott, én pedig bizonyos vagyok Gotthard báró bűnösségében.
Mert én a Dornbach-esetet is ismerem.
És a házasságát is.
És a felesége múltját is.
Én bűntársa vagyok az asszonynak is , még pedig először a Dornbach-eset eltitkolásában, aztán a házasságtörésben , végül a készülő nagy zsarolásban, egy még nagyobb, öldöklőbb és gonoszabb zsarolásban, mint amilyenben ez a nyomorultul megkéselt amerikai kísérletezett és elvérzett.
Lába a földbe gyökerezett és mereven nézte a villogó zöld sugarakat.
Szédülni kezdett.
Neuraszténia, citromkúra, nikotinmérgezés... ezek a szavak kergetőztek a fejében.
Ebben a pillanatban a két zöld sugár megmozdult és egyenesen az arcába szökkent .
Hedry hátratántorodott.
Félelmes, undorító és lélegzetelállító bűz nyomult az arcába.
Egy puha, szőrös, meleg test ugrott a fejére, éles karmok hasítottak bele a nyakába, prüszkölés, sivítás, majdnem emberi sírás hatolt a fülébe.
Hedry a fejéhez kapott és belemarkolt támadójába.
Görcsösen megragadott valami vastag, ruganyos, bundás törzset s teljes erejével lerántotta a nyakáról.
A földre sújtotta és beléje rugott.
Az állat keservesen vonított.
Mint egy megvert gyermek.
Az ügyész egy pillanatig moccanni sem tudott.
Aztán majdnem ájultan a villamoscsavar felé tapogatózott.
Végre megtalálta.
A fény megvillant és beragyogta az előszobát.
A földön véresen kínlódott, vonaglott egy majom.
Hedry egyszerre megfejtette a rejtélyt.
A szomszédban egy öreg hölgy két maki majmot becézgetett.
Egy hímet és egy nőstényt.
A nőstény betévedt az ablakon, szörnyű vajudási kínjaiban fészket keresve eljövendő kicsinyének.
Ekkor lépett be ő, a szerencsétlen állat ellenséget látott benne és tébolyodott anyai vonaglásában megtámadta.
- Micsoda őrült kaland! - lihegte az ügyész és nem tudta, hogy mitévő legyen a kínlódó állattal.
Boldoguljon, ahogy tud.
Reggelre eltakarodik.
Benyitott a szobájába.
Ott még Magda édes, üde, tavaszi illata lebegett a dohányfüsttel és a szétpermetezett fenyőszaggal összekeveredve.
A szobája egyébként is tele volt Magdával.
Minden bútordarab, szék, szőnyeg, kép az ő lelkét itta be s most , éjszakának csendjében, a kandallóból kiáradó melegben az ő lelkét lehelte ki szerelmes gyengédséggel.
Az ajtó, amely a hálószobába vezetett, nyitva volt, a nehéz hollandi függöny félig elhúzva.
Az ágyban még egy pár órával ezelőtt Magda gyönyörű fehér teste pihent csipke és batiszt felhőben, rózsaszinű szeméremben , szerelmes kínálkozással.
- Magda! - sóhajtott az ügyész.
- Mária Magdaléna!
Aztán összerázkódott.
Mária Magdaléna!
Ezt így, néhány perccel ezelőtt hallotta a helyettes főügyész szájából.
Hát Magda csakugyan olyan olcsó kis diákszerető volt Berlinben, már tizenötéves korában, még majdnem gyermek s már szeretője egy kopott, csúf, rideg vén diáknak, egy Gotthardnak és ki tudja utána hánynak és hánynak... jaj, Mária Magdaléna, ki vagy te tulajdonképen?
Leroskadt a kandalló elé egy vaskos plüskarosszékbe, amelynek őrjítő Magda-szaga volt.
- Magda, hány szeretőd volt néked Gotthard Ervin után és Hedry Kálmán előtt?
Ezt súgta a fülébe egy apró kis szörnyeteg, ocsmány szájú, komisz féreg benn az agyában, amely égett, a szívében, amely tele volt vad gyanakvással , féltékenységgel és félelemmel.
- Pfuj, - rázkódott össze iszonyodva és eszébe jutott a majom.
- Megnézzem? - kérdezte magától undorodva, de nem mert megmozdulni.
- Hány óra lehet most?
Az állóórára nézett, amely nagy számlapjával ott ágaskodott az íróasztalával szemben, a sarokban.
Pont éjfél.
Most már telefonálhatna Magda.
Kinn a majom nyöszörgött.
Felugrott.
Leült az íróasztalához.
Vajjon nem romlott el a telefon?
Felhívott egy számot.
A központ jelentkezett...
Hála Isten.
- Köszönöm, nem kérek semmit.
Bocsánat.
A telefon jó.
De vajjon Magda csakugyan oly erkölcstelen életet élt leánykorában ?
Egész közönséges olcsó kis diákszerető volt, aki már tizenötéves korában kezdte s aztán kézről-kézre járt, amíg Gotthard ki nem rabolta a bárót és el nem vette őt feleségnek, cégérnek, hazugságai palástolójának, bűntársnak?
És azóta?
Asszony korában vajjon hányszor vétett a tisztesség, a gyermekei, az anyaság, a hűsége ellen?
Most lassan rendezgetni kezdte magában a megfigyeléseit.
Magda egy-kettőre az övé lett.
Érzékisége határtalan, szerelemben olyan találékony, ötletes, odaadó és féktelen, mint egy kurtizán...
Ahá, igen, hiszen egész életében ez volt egyetlen célja, tudománya, hivatása...
Átkozott lény, verjen meg az Isten, bűnös, kéjenc , gyalázatos Mária Magdaléna!...
A majom az ajtót kapargatta.
A kandallóban fütyült a téli szél.
Az ablakok remegtek, léghuzam járta át a szobát.
Az ördögök, a boszorkányok , nőstény démonok éjszakája ez.
Az álló óra megkondult és tizenkettőt zúgott , harangozott egymásután, lassan, vésztjóslóan.
- Megőrülök, - kiáltott fel Hedry és beszaladt a hálószobájába.
Pantopont keresett ki az éjjeli szekrény fiókjából és olvasatlanul vette be a szürke pirulákat.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE