Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Surányi Miklós
Az örvény
Keletkezés ideje
1924
Fejezet
20
Bekezdés
1133
Mondat
2415
Szó
16193
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XI.
A pantopon csak nagyon lassan hatott.
Hedry annyira izgatott volt, hogy sokáig birkózott vele a méreg.
Eleinte fel és alá járkált és számlálta a másodperceket .
Közbe-közbe odalépett az előszoba ajtajához, hogy megnézze a majmot.
- Hogy épen most, amikor ilyen izgatott vagyok és ilyen borzasztó dolog történik Magdával, hogy épen most van ilyen ocsmány kalandom egy förtelmes bestiával!
Mit tegyek vele?
Meg sem merem nézni az undortól.
És nem tudok nem gondolni rá.
Végig feküdt a kanapén.
Mi mehet most végbe Magdáéknál?
Az asszony elkésett, Gotthard ingerült.
Az agya , a szíve, a vére tele van még a bérgyilkosság szörnyű tudatával.
Ma reggel látta a megkéselt inast.
És jön az asszony.
Váljunk el.
Nem.
Emlékszel a Dornbach-esetre?
Mit akarsz ezzel?
Nos, ha nem akarsz válni...
Mi, hát te is zsarolni akarsz?
Nem is merte tovább gondolni...
És ő?
Ő beállott közéjük.
Ő, az államügyész.
Miért?
A Dornbach báró pénzéért?
Magdáért , aki olcsó kis diákszerető volt leánykorában ...?
Forgott körülötte a szoba.
A telefonra pillantott.
A kis, fényes, lakkozott és nikkelezett masina némán gubbaszkodott az íróasztalon.
Fejében Dornbach, a meggyilkolt inas, Magda, a báró, a helyettes ügyész és az előszobában vajudó majom kergették, űzték, marták, marcangolták egymást.
Aztán sajnálni kezdte önmagát.
Eszébe jutott ő maga, ahogy az anyja, szegény , édes, jó özvegy anyja ruhájába kapaszkodva csetlik, botlik a Hedry-kúria virágos kertjében.
Milyen édes, tiszta, szent volt az a levegő, amelyet beszívott az édesanyja roskatag, szegény kis hajlékában!
Aztán beíratták Pécsett az iskolába.
Eszébe jutott a püspöki könyvtár egyemeletes magas, Mária Terézia korabeli sárga épülete, amelynek kertjében állott egy öreg, didergő, ki tudja honnan vetődött mannafa.
A szájában érezte fanyar, datolyaféle, csaknem csupa mag, édeskés, keserüs, lisztes, omlós gyümölcsét a vén fának, az Isten áldja meg, aki oda ültette gyermekek örömének és bámulatának.
És eszébe jutott Guszti, a pereces, aki hosszú rúdon hordta a sós süteményt , kerek, porhanyós, ropogós vajas perecet, jobbkezén, mint egy dárdát vagy zászlónyelet.
Milyen jó lélek volt ez a Guszti is, szegény diákgyereknek ingyen adta a perecet, akár csak a mannafa a mannát.
Istenem, milyen jóság, áldott , mennyei tisztaság és szentség volt Gusztiban is, meg a mannafában is.
Itt meg csupa véreskezű gyilkossal, halottrablóval, becstelen, szennyesmultú némberrel , undorító, zöldszemű, harapós majomdöggel van dolga...
Az óra egyet ütött, aztán elhallgatott.
Megnémult a majom is.
Megdöglött vagy megszülte a kicsinyét és most alélva, bágyadtan, megkönnyebbülten elnyújtózkodik?
Rémséges, vérfagyasztó csend roskadt a szobára.
Meghalt az egész szoba.
A tűz összeomlott a kandallóban.
Az óra meghalt.
Hedry elnyúlt a diványon.
Megnyúlt és megfonnyadt az arca.
Az alsóajka félrebiggyent.
Nyál csordult ki a szája szélén.
Két karja élettelenül hanyatlott le jobbra-balra a divány szélén.
A haja a homlokába lógott.
Nehezen lihegett.
Elsötétült előtte minden.
- Meghaltam.
Ez jó.
Ez az egyetlen becsületes megoldás.
Ez a gondolat mászkált be az agyába, mint éjszakai tolvaj egy nyitvafelejtett ablakon.
És ez a megnyugtató, elernyesztő, édes méreggel gyilkoló rém lassan széttapogatózott az agyában és elsímította, szétteregette, elérzéstelenítette benne az idegeket.
*
Egyszerre éleset sivított a telefon.
Hedry valahogyan túlvilági mámorban hallotta a hosszú, erőszakos, türelmetlen viharos csengetést.
Nem ocsudott fel és mégis tisztán megfogalmazta magában ezt a gondolatot.
- Ez a Magda telefonja.
Magda jelentkezik.
Hogyan is mondta?
Én elvégzem a magam dolgát, Kálmán.
Ha készen vagyok, független, szabad és gazdag, akkor telefonon bejelentem neked.
Éjfélkor telefonálok, vagy ha nem lehet, akkor korán reggel , hajnalban...
Igen, ezt mondta Magda és most jelentkezik.
Istenem, mi lesz most?
A telefonban azonban nem Magda édes, hízelgő lágy hangja zendült.
Egy közönyös , majdnem durva férfihang szólalt meg, hivatalos tisztelettel recsegtetve a szavakat.
- Halló, halló, itt a rendőrfönökség.
- Halló, ki beszél?
Itt a főügyész.
- Tisztelettel jelentem, hogy a Gotthard-palotában véres eset történt.
- Micsoda?
A Gotthard-palotában?
- Igen.
A bárónét ma reggel két órakor átlőtt mellel találták a hálószobájában.
- A bárónét?
Szentséges Isten!
Mi történt?
- Állítólag véletlen szerencsétlenség...
- Meghalt?
- Nem.
Bevittük a Berry-szanatóriumba...
- A bárónét?
Magda bárónét?
- Igen.
Az állapota válságos.
- Megölték!
- Állítólag szerencsétlenség.
Véletlen.
- Nem igaz.
Hazudnak!
Büntény!
Házkutatást tartani.
Gyilkosság.
Nyomozni !
Félóránként jelentést kérek...
Magda, Mária Magdaléna, ugye mondtam, ne tedd!
Az örvény!
Mit tegyek, Magda?
A telefon elhallgatott.
Hedry felugrott, ledobta a kabátját.
Másikat kapott magára.
Nem tudta, hogy miért.
Közben egyre azt kiabálta:
- Magda, várj meg, ne menj el, csak egy szót még, ne menj el, ne menj el ...!
Körülszaladt a szobájában, mintha valamit keresne.
Egyszerre hevesen csengettek az előszobában.
Hedry kifutott és kinyitotta az ajtót.
Egy férfi lépett be bundában, kalaposan, deres, zuzmarás bajusszal és szakállal.
Hedry hátratántorodott.
Lassan, dermedten, sejtelme sincs, hogyan, egyre hátrált a látogató elől, aki némán, fenyegetőleg, súlyosan mint a végzet, követte őt.
Benn voltak a szobában.
Hedry leroskadt az íróasztala mögé.
Merően, eszeveszett félelemmel és borzadállyal nézte a látogatót.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE