Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Surányi Miklós
Az örvény
Keletkezés ideje
1924
Fejezet
20
Bekezdés
1133
Mondat
2415
Szó
16193
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XII.
Belépett Gotthard, bundában, dideregve, kalapját a kezében tartva, mereven , súlyos, zömök alakjával besüppedve a szőnyegbe, mint egy sötét szobor.
Egy ideig ott állt, némán, mozdulatlanul, sápadt olajbarna arcán túlvilági fenyegetéssel .
Mintha kémlelné az ügyészt.
Hedry szívében egy pillanatra elakadt a vér.
Hogy kerül ide ez az ember?
Miért jött?
Miért hagyta el a vérző, kínlódó, halódó asszonyt?
Hogy volt szíve ott hagyni?
És miért jött épen hozzá?
Köszönés nélkül, hangtalanul termett ott Gotthard, mintha a szőnyegből nőtt volna ki hirtelen.
Még az ajtónyitást sem lehetett hallani.
- Hogy jöttél te be? - kérdezte hirtelen, mert eszébe jutott, hogy jól bezárta a folyosó ajtaját.
Vagy tán nyitva felejtette volna?
De hogy nem vette észre István, a vén inas, aki oly ébren alszik, mint egy házőrző komondor?
A báró nem felelt, csak állt ott merően, súlyosan, kezében tartva kalapját , csökönyös néma fenyegetéssel.
- Ervin, hogy kerülsz te ide?
Mi történt Magdával? - fakadt ki hirtelen és felugrott a székről.
A látogató nem felelt a kérdésre.
Egészen másról beszélt, ő is kérdezett valamit .
Hedry úgy értette, hogy azt kérdi: miért van ő teljesen felöltözve, esti sötét zakkóban, fél kezén keztyüvel, hajnali háromkor?
Önkéntelenül mentegetőzött.
- Egész éjjel dolgoztam.
Azaz virrasztottam.
A kaszinóban voltam.
De már régen visszajöttem.
Mintha faggatta volna valaki, oly zavartan beszélt.
De aztán újra felkiáltott.
- Ervin, mi történt Magdával?
A báró megszólalt.
Hideg, közömbös, recsegő volt a hangja, mint mindig.
Csak mintha kis gúny és szemrehányás is volna a recsegésében.
- Te már tudod?
Most vitték be a Berry-szanatóriumba.
- És te itt? - lihegte az ügyész.
- És te már tudod? - kérdezte hidegen a báró.
- A rendőrség jelentette.
- Mit jelentett a rendőrség?
Az ügyész könyörögve fordult a látogatóhoz:
- Operálják?
Súlyos?
Van reménység?
A báró csendesen felelt:
- Nem operálják.
Felesleges.
Menthetetlen.
Mi van a rendőri jelentésben?
Hedryvel megfordult a világ.
Magda menthetetlen!
Alig tudta visszatartani a zokogását.
Egyre csak azt ismételgette:
- Ervin, mi történt nálatok?
A báró pedig csak ezt:
- Mi van a rendőri jelentésben?
- Magda menthetetlen?
- Haldoklik.
- És te itt?
Ervin, te érthetetlen vagy.
A báró monoton, majdnem sírontúli hangon válaszolt.
- Kedves barátom, a történteken nem változtathatok.
Sem te, sem én.
De a következményeken, ha te is úgy akarod, mi ketten még segíthetünk.
- Mi történt nálatok?
- Magda szörnyü véletlen áldozata lett.
Menthetetlen.
De a rendőrség...
- A rendőrség nyomoz... - válaszolta gépiesen az ügyész.
A báró hangja most még gúnyosabban reccsent.
- Sejtettem.
Gotthard báróné átlőtt szivvel haldoklik a Berry-szanatóriumban , tehát a rendőrség nyomoz.
Hogyne!
Ilyen botrány!
Ilyen csemege!
Ilyen illatos , zamatos pecsenye rendőröknek és hírlapoknak!
Éppen most.
Kormányválság előtt , amikor Gotthard esetleg átvehette volna a pénzügyi tárcát!
Mi?
A rendőrség nyomoz.
Sejtettem.
Az ügyész megdöbbent.
- Ez a Gotthard nem ember, hanem hiúságból , nagyravágyásból, kegyetlenségből és cinizmusból összegyúrt szörnyeteg-bálvány .
Megbotránkozva kiáltott a mozdulatlan, rémes, fenyegető vendégre.
- Most Magdáról van szó.
A báró jéghideg nyugalommal válaszolt:
- Azért jöttem ide.
Te régi, meghitt, majdnem egyetlen barátom vagy.
És egyúttal te vagy a bűnügyi nyomozás irányítója.
Az ügyész úgy vélte, hogy ezekkel a szavakkal a báró gúnyolódik, vádol , szemrehányást tesz és fenyegetőzik.
Gotthard pedig rövid szünet után folytatta:
- Boncolás, házkutatás, vizsgálat... gondolhatod, milyen kínos volna mindez!
Nem elég maga a szörnyű szerencsétlenség... szegény áldozat emlékét is megháborítanák.
Kigyúlna a riporterek fantáziája, Magda halála piszkos rendőri ambiciók martaléka...
Itt megint borzasztó lett az arckifejezése.
Hedry megrázkódott, ahogy a báró hirtelen hozzátette:
- Ejnye, most jut eszembe, nem te magad rendelted el a bűnügyi vizsgálatot?
Az ügyész hangja fátyolos és rekedt lett.
- Nem.
De nem tehettem ellene.
Ha azonban azért jösz, hogy megnyugtass...
A báró hangja kissé felengedett.
- Azért jöttem, hogy egyetlen igaz barátom előtt kipanaszkodjam magamat és egyúttal informáljam az ügyészt.
Akarod?
Hedry újra felindult és megfeledkezve mindért egyébről, majdnem sírva ismételte:
- Beszélj, az Istenért, Magda menthetetlen?
A báró szomorúan felelt:
- Menthetetlen.
Aztán körülnézett, majd leereszkedett egy székre.
- Hideg van itt.
Egész éjjel dolgoztál?
Azt mondtad, hogy le sem feküdtél még .
Vártál valakit?
Az ügyész hirtelen visszanyerte öntudatát.
Sejt ez az ember valamit?
Magda megmondta neki az igazat?
Vallat ez, vagy könyörög?
A báró lassan, vontatottan folytatta:
- Égbekiáltó az, ami velünk történt.
Elmondom előlről.
Tegnap este, ahogy neked telefonáltam... igaz, nagyon sajnálom, hogy nem kaptad meg a meghívót, pedig Magda maga címezte és Magda bizonyára súlyt helyezett rá, hogy az estélyen te is megjelenj...
- Mi történt Magdával?
- Nos, várj, míg sorra elmondom...
Tegnap este húsz perccel később mentem haza , mint ahogy szokásom, de Magda még akkor sem volt otthon.
Magda az utóbbi időben sokszor elkésett a vacsoráról.
Az ügyész úgy érezte, hogy Gotthard gyűlölettel és fürkészve lesi az ő arcát.
De a báró gyorsan hozzátette:
- Tegnap is tíz után jött haza, én már megvacsoráltam, de nem nehezteltem rá , mert pompás hangulatban voltam.
Új, gyönyörű fegyvert szereztem a kaszinóban.
Az albán herceg mutogatta a bakkszobában.
- Tudom, - intett kezével türelmetlenül az ügyész.
- Hallottad, hol hallottad?
- Mondtam, hogy a kaszinóban voltam.
- Igen.
Hány órakor jöttél haza?
- Éjfélkor.
Az ügyész megdöbbent.
- Ez az ember vallat engem.
Ez mindent tud.
Önkéntelenül a védekezésre gondolt.
A báró kivette zsebéből a revolvert, egy ideig utálattal és gyűlölettel nézegette, aztán letette az íróasztalra.
- Ez volt az.
- Ez? - riadt fel az ügyész és borzalommal nézte a kis fegyvert.
- Hát aztán mi történt?
- Várj, míg összeszedem a részleteket.
Az albán hercegtől elnyertem a revolvert .
Vagy igaz, hallottad a kaszinóban.
Nos, örömmel vittem haza.
Magda tíz óra után érkezett.
Én már megvacsoráltam, de nem tettem neki szemrehányást, esküszöm , egy szóval sem faggattam és diadallal mutattam neki a kis remekművet.
- És Magda?
- Neki is nagyon tetszett, kezébe vette, nézegette, kacagva, csintalankodva forgatta... ki hitte volna... hogy töltve van... egyszerre egy éles csattanás...
Az ügyész hörögve a dühtől, szörnyű fenyegetéssel felkiáltott:
- Nem igaz!
A tragédia nem este, hanem reggel öt órakor történt.
A báró mozdulatlanul, sötéten, súlyosan ült a székben és egyetlen izma sem rándult meg e szavak hallatára.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE