Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Surányi Miklós
Az örvény
Keletkezés ideje
1924
Fejezet
20
Bekezdés
1133
Mondat
2415
Szó
16193
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XIV.
A helyzet egyszerre megváltozott.
Kitisztult.
E pillanatban nem volt kétséges , hogy ki a vádlott és ki a vizsgálóbíró.
Kálmán gyáván és esetlenül lovagiaskodni próbált.
- Magda a halállal vívódik és te szennyes gyanúval sértegeted őt?
A báró keményen felelt.
- Van jogom gyanakodni.
Sőt túl is vagyok már a gyanakváson.
- Megőrültél?
- Én nem.
De Magda megőrült.
Megőrült abban a pillanatban, amikor szeretője lett valakinek.
- Honnan tudod?
- Ő maga vallotta be.
- Tegnap?
- És válást emlegetett.
- És te?
- Beleegyeztem.
Nem szivesen ugyan, mert most a nagy parlamenti akció előtt nincs kedvem családi ügyekkel bíbelődni, de csak nem gondolod, hogy ragaszkodom egy olyan bomlottagyú, magáról megfeledkezett nőszemélyhez...
Kálmán hirtelen elfelejtett mindent, csak egy taglóütést érzett a homlokán, mint a vágóhidra állított bika.
Magda bomlottagyú, magáról megfeledkezett nőszemély...
Ah, ha igaz volna...
Olcsó kis diákszerető...
Bambán kérdezősködött.
- Méltatlan volt hozzád?
A báró gőgösen végigmérte.
- Az utóbbi időben visszaélt a bizalmammal.
Az ügyész fellélegzett.
Az utóbbi időben.
Ez bizonyára azt jelenti, hogy azelőtt hűséges volt és tiszta.
Hála Istennek.
Most ismét eszébe jutott, hogy Magda a halállal vívódik.
Könyörögve kérdezte:
- Van remény a felépüléséhez?
A báró összeráncolta a homlokát.
- Nem arról van most szó.
- Hát?
- Arról, hogy bevallotta.
- Mit?
- Hogy szeretője van.
- Igen.
- Igen.
Sőt tovább is ment.
Zsarolt.
Iszonyu szerencsétlenséggel fenyegetett.
Kálmánban felébredt az ügyész.
- Mi szükség volt erre?
Hiszen te beleegyeztél.
A báró felugrott.
- Beleegyeztem?
Bele.
De előbb meggyötörtem.
Tudni akartam mindent.
- Nem tagadta...
- Nem.
De nemcsak válni akart Magda, - kiáltotta a báró vérbenforgó szemmel.
- A vagyonomat is akarta és a gyermekeimet is.
Az ügyész ismét gyáva lett, tehetetlen és kétségbeesett.
Most jön az igazi Gotthard, - gondolta rémülten.
- A rideg, kapzsi, számító üzletember és dühös állati szeretettel ragaszkodó apa...
- Nem tudott uralkodni magán, eszeveszett dühvel és fájdalommal kiáltotta:
- Valld be, nyomorult, te ölted meg őt!
A báró hidegen folytatta.
- Magda szörnyű tragédiát szándékozott a maga, az ura, a gyermekei fejére zudítani.
Egészen elvesztette az eszét.
Rémregénybe való meséket talált ki ellenem.
Lehet különben, hogy nem is az ő együgyű agyában született meg a pokoli gondolat.
Bizonyos, hogy a szeretője sugalmazta neki.
Az ügyész maga elé tartotta a kezét, kétségbeesett dühvel és undorral védekezve a szörnyü célzás ellen.
Ökölbe szorított, reszkető kezével akarta kivédeni , útjukban megállítani s a báró arcába visszasujtani a feléje röppenő gyalázatos szavakat.
Hiába.
A báró szavai eldördültek, egymás után, feltartóztathatatlanul , mint a revolverlövések.
- A szeretője sugalmazta neki.
A pénzsóvár, hitvány, lelketlen gazember.
Az ügyész magánkívül ugrott fel székéről és a báró torkának rohant.
- Gazember! - hörögte tébolyodottan, - te nagyon is vakmerően védekezel.
Te ölted meg Magdát!
A báró kihívó, gúnyos, sértő arccal figyelte az ügyészt, mintha annak a szenvedésében gyönyörködnék.
- És ha úgy volna? - kérdezte pokoli cinizmussal.
- Te ölted meg Magdát, gyilkos vagy, többszörös gyilkos.
Feleséggyilkos , bérgyilkos, aljas, fegyenc, rendőrség! - jajveszékelt, üvöltött, hörgött az ügyész, a verejték végigcsorgott az arcán és egész testét átitatta.
Te öletted meg az amerikai idegent is a hajósok korcsmájában.
A báró mintha megtántorodott volna ezek hallatára.
De aztán összeszedte magát.
- Azt is tudod, államügyész úr?
Nos, rendőrzseni vagy, félelmetes, utólérhetetlen pandurtalentum.
- Te ölted meg Magdát!
A báró hidegen válaszolt:
- Maradjunk csak a bérgyilkosságnál.
Nos, ma reggel csakugyan megmutattak nekem egy megkéselt csavargót.
- Az a Dornbach inasa volt, - harsogta Hedry a báró arcába...
- A Dornbach báró inasa? - ismételte a báró elfojtott, reszkető dühvel, - a Dornbach báró inasa?
Ügyész úr, honnan ismeri ön a Dornbach báró nevét?
Az ügyész szíve körül megállott a vérkeringés.
- Elárultam magam - gondolta rémülten és megbénult a nyelve.
- Elárultam magam és elárultam Magdát.
Most már nemcsak azt tudta meg Gotthard, hogy én vagyok a Magda szeretője, hanem afelől is megbizonyosodott, hogy a Dornbach-ügyet megbeszéltük.
És most jogosan hiszi, hogy én sugalltam Magdának a Dornbach-üggyel való zsarolás gondolatát.
Elveszett Magda, elveszett Ervin, a halottrabló, a bérgyilkos, a feleséggyilkos és elvesztem én is, a kitartottságra éhes szerető...
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE