Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Surányi Miklós
Az örvény
Keletkezés ideje
1924
Fejezet
20
Bekezdés
1133
Mondat
2415
Szó
16193
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XVI.
Hedry felhívta a rendőrigazgatóságot.
- Kérem a rendőrfőnök urat.
- Nincs itt.
- A helyettesét.
- Még nem jött be.
- A bűnügyi osztály vezetőjét.
- De uram, mit akar ön, hiszen még csak hajnali öt óra!
Várjunk reggelig.
Hedry tétován nézett a báróra.
- Hány óra van most?
A báró nem felelt, helyette megkondult az állóóra az íróasztallal szemben, a sarokban.
Hátborzongató kongással jelentette, hogy egy... kettő... öt ... hat...
Még egyszer felhívta a rendőrséget.
- Kérem az inspekcióst.
A rendőrségen türelmetlenül kiáltották:
- Ki beszél?
Kinek olyan sürgős?
- Itt a főállamügyész.
- Hedry őméltósága?
- Igen.
- Ah, az más, - örvendezett egy ismerős, nyájas, túlbuzgó hang a rendőrségről.
- Van szerencsém, méltóságos uram.
Átkozott korán méltóztatott felkelni.
Itt a főügyészhelyettes.
- Mi dolgod neked a rendőrségen?
- Érdekes, ördöngősen érdekes.
- Egész éjjel itt húzom az igát.
A Dornbach-ügy pokolian bonyolódik.
Parancsolod meghallgatni?
Hedry elvesztette a hidegvérét.
- Még mindig a Dornbach-ügy?
Mondtam, hogy semmi jelentősége nincs...
- Oh, kérlek alássan, nem tudod a fejleményeket.
A hajóskorcsmai gyilkosság egyik tettesét kézrekerítették.
- Ah!...
- És vallott.
- Szent Isten!
- Bevallotta.
- Mit?
- Amit sejtettem.
Telefonon a vizsgálat érdekében talán mellőznénk a részleteket .
De ha parancsolod, azonnal felszaladok hozzád!
- Nem, nem, jókor lesz reggel is.
Hedry kétségbeesve nézett a báróra, aki egykedvűen, mereven állt ott az ajtóban , bundában, kalappal és bottal a kezében, mint ahogyan beállított.
A helyettes ügyész lelkendezve szólt a telefonba:
- A század legszenzációsabb bűnügye.
Minden van benne, amit csak rendőri vagy regényírói fantázia kitalálhat.
Halottrablás, bérgyilkosság s most már szentül hiszem, hogy gyilkosság is.
- Honnan tudod? - nyöszörgött bele a telefonba Hedry.
- A tettes kifosztotta a meggyilkolt amerikai belső kabátja zsebeit, ott voltak az okmányai.
Feljegyzett az mindent.
Dátumok, leltár, hivatkozások...
Emlékszel a húsz évvel ezelőtt megindult és zsákutcába jutott Dornbach-ügyre?
- Elég! - kiáltotta az ügyész elszörnyedve, majd észrevéve, hogy elszólta magát , hozzátette - nem lehet ilyesmit telefonon.
A vizsgálat érdekében.
- Tehát azonnal felszaladok hozzád.
Átkozottul érdekes, olyan izgalomban vagyok...
- Nem sürgős.
- Azonnal ott leszek.
- Majd holnap.
- Kérlek alássan, nyomban indulok.
- Nem, nem.
- Tizenöt perc alatt nálad vagyok - harsogta a helyettes.
Hedry nem tudta, vajjon helyettese nem hallotta az ő tiltakozását, vagy belelát a lelkébe és boszúra éhesen, mint az üldöző Nemezis fenyegeti őt a megjelenésével .
Kezéből kiejtette a kagylót s karja erőtlenül lehanyatlott.
Ájulás környékezte.
- Minden elveszett! - zokogta maga elé halálos gyötrelmében.
A báró is felrezzent.
- Elfogták a gyilkost?
- El.
- A Dornbach-eset is kitudódott?
- Ki.
Mit tegyek, mit tegyek? - jajveszékelt az ügyész.
A báró hangja pedig, mintha túlvilági ködök messzeségén recsegett volna keresztül, mint egy hajó vésztrombitája:
- Ügyész úr tisztelettel kérem, adjon át engem a rendőrségnek.
Az ügyész riadtan tiltakozott.
- Nem.
- De igen, most már mindegy.
Fogass el!
Mindaketten elhallgattak.
Az óra ketyegését és a szívük dobogását is hallották .
Oly nagy volt a csend.
A báró szólalt meg először:
- Mondd csak, kérlek, a Dornbach-ügy elévült?
- Nem.
- A vagyonomat is elkobozzák?
- El.
- Tehát a gyerekek mehetnek koldulni.
Az én kényes, patyolatbőrű két kis angyalkám!
És a szörnyű átok a fejükön.
Házasságtörő anya.
Bérgyilkos apa, aki az anyjukat is meggyilkolta.
Kálmán, lehet ezen még valahogy segíteni?
Az ügyész Magdára gondolt.
Az most a kórházi ágyon haldoklik, az ura itt áll az akasztófa árnyékában, a gyermekek az árvaság és nyomor küszöbén, ő a teljes erkölcsi megsemmisülés előtt.
Magda, Mária Magdaléna, miért tetted ezt velünk!
Mintha a saját gondolatának visszhangja támadt volna, a báró is feljajdult:
- Mária Magdaléna, miért tetted ezt velünk?
Nem sajnálod a drága, elhagyott, árva kis gyermekeidet?
- Vége mindennek.
- Vége.
De nagyon sajnálom a gyermekeimet.
Az ügyésznek eszébe jutott, hogy helyettese minden pillanatban betoppanhat.
Ha a bárót megpillantja, nyomban letartóztatja a háromszoros gonosztevőt.
És ő maga mivel igazolja magát?
Kimondhatatlan sóvárgással nézett az ég felé.
Eszébe jutottak az édesanyja ajkáról tanult gyermek-imádságok, önkéntelenül megremegett az ajka.
Istenkém , ments meg engem tűztől, víztől, rossz asszony szándékától...
Rossz asszony szándékától...
Ez Magdáról szól.
Ezt érezte meg előre az anya aggódó szíve.
Szörnyű haragjában azt kivánta, bárcsak halt volna meg Magda a szanatóriumban .
Aztán jőjjön, aminek jönni kell.
Ugyanakkor megszólalt a báró:
- Csak ő maradna életben.
Hogy legalább legyen, aki a gyermeket felneveli.
Az ügyész megdöbbent a saját gonoszságán.
Ő nem is gondolt a gyermekekre .
Bűnbánóan és reménykedve kérdezte:
- Van valami remény?
- Nem szabad neki meghalnia.
E pillanatban betoppant a helyettes főügyész.
Főnökéhez rohant és lihegve üdvözölte.
- Átkozottul siettem.
De minden pillanat új szenzációt hoz.
A bárót észre sem vette roppant izgalmában.
- Ejnye, de hideg a kezed, - kiáltott fel meglepetten, ahogy Hedry kezét szorongatta.
- Brr.
Hideg is van itt.
No de nekem ugyancsak meleg volt az éjszakám.
Gratulálj nekem, méltóságos uram.
Az egész rejtély a markomban van .
Kár, hogy az utolsó pillanatban lehetetlenné vált az asszony kihallgatása.
- Mi?
- Most öt perce halt meg a Berry-szanatóriumban.
- Jaj! - ordított fel egy állatian bőgő rettenetes hang, amely után egy nehéz test lezuhant a földre.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE