Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Surányi Miklós
Az örvény
Keletkezés ideje
1924
Fejezet
20
Bekezdés
1133
Mondat
2415
Szó
16193
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XVIII.
Hedry maga rémült meg leginkább, hogy kiadta a parancsot a báró letartóztatására .
Megtorpant, hátratántorodott és elképedt a maga ostoba szenvedélyességén.
Meredten nézett a két ember arcába.
Azt várta, hogy a helyettes, aki több izben fürkésző, detektivpillantásokat vetett rá, most nyiltan kimondja a gyanuját.
Azt is bizonyosra vette, hogy Gotthard felbőszül és magával rántja őt a pusztulásba .
De egyik sem történt.
Azoknak egy arcizmuk sem rándult meg.
A helyettes hivatalos érdeklődéssel figyelt a báró vallomására.
Gotthard megtörve folytatta a mondanivalóját:
- Visszacsókolt.
De úgylátszik, álmában mást képzelt az én helyembe.
Ahogy kinyitotta a szemét, olyan undorral lökött el magától, hogy megdühödtem.
- Hála Isten, - sóhajtott Hedry megkönnyebbülten.
- Drága, édes, szerelmes , hűséges kis Magda.
Ez volt az első gondolata.
Csak azután jutott eszébe: Mi ez?
Ezek az emberek nem hallották az ő kiáltását: hogy Magda bestia s hogy Gotthardot le kell tartóztatni.
Mi ez?
A csodák éjszakája ez?
Vagy nem is mondta talán?
Hát már egészen elvesztette öntudatosságát?
Amig ezen töprengett, a báró monoton , dörmögő hangon folytatta a vallomását:
- Magda kiugrott az ágyból, kirántotta íróasztala fiókját, megmarkolta azt a revolvert és elkiáltotta, hogy szíven lövi magát, ha megérintem.
Én odarohantam, hogy megakadályozzam a szerencsétlenséget, ő azt hitte, hogy erőszakoskodni akarok, nem tudom mi történt, a revolver elsült.
A báró rámutatott az albán herceg revolverére, amely az íróasztalon hevert, Magda két levele mellett.
Az ügyész szomoruan megszólalt.
- Ervin, te elvesztetted a lelkedet.
Te félrebeszélsz.
Vagy talán nagyon is jól tudod, hogy mit csinálsz és szörnyü, merész játékot játszol?
A báró halkan felelt:
- Kálmán, az elején, igen, bevallom, játszottam, inkább akartam véreskezű hóhérnak látszani, mint szenvedő, vonagló, szerelmes állatnak... mert az voltam , mert az voltam ám egész éjszaka.
Kálmán, gyáva, hitvány állat, amely a párja és a kölykei után vonít.
- Értem, Ervin - fakadt ki az ügyész és maga is reszketett az izgalomtól.
- Ezzel ölte meg magát - mutatott a revolverre Gotthard...
Nézzék meg, uraim, egy golyó hiányzik belőle...
- A többi benne van.
- Nézzék meg, uraim.
A főügyészhelyettes érdeklődve forgatta a kezében.
- Tehát ez a bűnjel.
- Ez.
- Akkor magamhoz veszem.
- Hagyd csak itt, majd én őrzöm ezt a levéllel együtt - szólt közbe a főügyész és csillogó szemével majd elnyelte a revolvert.
- Még öt golyó van benne.
- Öt.
- Jó, hagyd itt.
Majd én... becsatolom - mondta hivatalos kifejezéssel.
- Jó, de a bárót elviszem.
- Letartóztatod?
A helyettes nagyot nézett.
- Talán csak nem csodálkozol?
Valami, vagy valaki az ajtót kapargatta, lihegés, nyögés, jajgatás ütötte meg az ügyész fülét.
Az ügyész egyetlen szót sem tudott kipréselni összeszoruló, égő, lüktető torkán .
Egyre szükölést, vonítást, gyermeksíráshoz hasonló hangokat hallott.
Szent Isten, a vérében fetrengő majom ott kinn az előszobában!
A báró közbeszólt.
- Természetesen.
Megyek.
Feltünés nélkül szeretném, szerencse, hogy nem rendőrök visznek be, ügyész úr.
Hedry felriadt.
A báró rimánkodott.
- Ügyész úr, mi lesz a gyermekeimmel?
Hedry elfordította az arcát.
- Nagyon szeretném, ha...
A helyettes közbeszólt.
- Az az árvaszék gondja.
Gyerünk.
Majd Hedry felé fordult.
- A vád képviseletét magadnak akarod, méltóságos uram, fentartani?
Hedry legyintett a fáradt, fehér, jéghideg kezével.
- Nem akarok semmit.
- Köszönöm - felelt hálásan amaz és csillogott a szeme.
- Európai szenzáció .
Átkozott szerencsém van.
Méltóságos uram, köszönöm.
Hedry üveges szemmel bámult a két távozó után.
Aztán lassan az íróasztalhoz lépett...
Eszébe jutott a levél.
- No ezt megsemmisítjük - gondolta magában elszántan.
De aztán eszébe jutott, hogy elolvassa.
Izgatottan feltépte és olvasni kezdte:
" Pont éjfél.
Nem szól a telefonom.
Talán el tudom juttatni hozzád ezt az üzenetet.
Ervin emberfeletti volt.
Megértő, nagylelkű, hősies.
Mindenbe beleegyezett ".
- Mi ez? - szisszent fel az ügyész.
Gotthard igazat beszélt.
Éjfélkor mindenben megegyeztek...
Jaj!
Remegett a kezében a levél, ahogy tovább betüzte a Magda írását:
" Csak egyet bánok, hogy a Dornbach-esetet szegény Ervinnek szemére vetettem .
Pedig azt is értem tette ".
Az óra megkondult.
Ismét hatot ütött.
Hedry szíve ijesztően dobbant.
- Milyen jó, hogy nem engedtem felbontani.
Magda a túlvilágról elárult volna engem is.
A levelet sokáig nézte, nézte, betűzte, még sok írás volt rajta, egyenletes , erőteljes sorok, de nem tudta elolvasni.
- Mi ez?
Elment az eszem?
Nem tudok olvasni?
Hiába kínlódott, erőlködött, verejtékezett, nem tudott egy sort sem elolvasni .
Lemondott a haszontalan erőfeszítésről.
- Mit tegyek a levéllel?
Elégessem?
De ha a rendőrség keresi?
A helyettes ügyésznek jó szimatja van.
Az rögtön kitalálja, hogy...
Felkelt, végigjárta a szobát.
Kezében reszketett a levél...
- Nem szabad megsemmisítenem.
Az gyanús.
Magda emlékét az is beszennyezi.
A helyettes rögtön kitalálja.
Visszaült az íróasztalához.
- Meg kell semmisíteni...
Nem szabad, hogy szegény szerelmes kis Magda onnan a túlvilágról kompromittálja magát.
Tekintete egyszerre Magda másik levelére esett, amelyet tegnap adott át neki.
Az estélyre szóló meghívó ott hevert az asztalon, a gyilkos revolver mellett .
Hedrynek hirtelen felcsillant a szeme...
A két levelet kicseréli és meg van mentve Magda.
Kivette a boritékból mind a két fehér kartonlapot.
A mai borítékba betette a tegnapi levelet.
" Uram, szívesen látom Önt ..."
Hedry alig bírta elfojtani zokogását.
- Őt tehát megmentettem - szólt és a másikat bedobta a kandallóba.
- De mi lesz én velem?
Úgy hallotta, hogy a majom keservesen nyöszörög az ajtója előtt.
Egy percig tétován bámult maga elé.
Aztán lassan felvette az albán herceg revolverét.
Lefeküdt a diványra, szívéhez illesztette a csövét és elsütötte.
- Mária Magdaléna! - buggyant ki a száján és halálos nyugodalmat érzett.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE