Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Surányi Miklós
Az örvény
Keletkezés ideje
1924
Fejezet
20
Bekezdés
1133
Mondat
2415
Szó
16193
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
III.
Báró Gotthard Ervinné szinte futva sietett le a bástya lépcsőjén, hogy kiérjen a körútra, elcsipjen egy bérkocsit, amellyel hazaviteti magát palotájába.
A báróné sűrű fátyollal takart arcát a sötét éjszakában senki emberfia fel nem ismerhette; de ez még félénkebbé és bizonytalanabbá tette Magdát.
Bizonyos , hogy így, éjnek idején, sietve, fátyolosan, kész prédája az éhes férfi-vakmerőségnek.
Megborzongott.
Már közel volt a körúthoz.
Azon törte a fejét, hogyan állít Ervin szeme elé .
Mindegy, ő nem marad mellette, ha az életét kockáztatja is.
Aztán a gyermekei jutottak eszébe.
Itt összeszorult a szive.
Ha Gotthard nem adná oda a gyermekeket!
Kicsordult szeméből a könny.
Mindegy, a gyermekeit is elhagyja Kálmánért.
- Harmincötéves vagyok - gondolta - és még nem ismertem a szerelmet.
Soha senkit sem ismertem, csak Ervint: amikor az övé lettem, szinte vérfertőzésnek éreztem , mert annyira olyan volt ő, mintha apám lett volna.
Később beletörődtem.
Két kis leányt szültem neki: anya voltam csak.
Ezenfelül dísztárgy a házban, de soha nem éreztem az igazi szerelmi csók édességét.
Az első szerelmem Kálmán.
Ahogy megpillantottam, elhatároztam, hogy az övé leszek.
Nem is vártam, hogy kérje , hogy ostromoljon érte...
A legutolsó pillanatban jött, amikor eldőlt a sorsom .
Nélküle vagy megőrültem, vagy azzá lettem volna, ami lelkemtől-testemtől a legtávolabb áll: a mindenki kész prédája.
Már csak néhány lépcső választotta el a körúttól.
Addig azonban éles kanyarulattal jobbra fordult az út egy sötét mellékutcába, szerpentinszerűen , hogy enyhítse a lejtőt.
A fordulónál hirtelen egy sötét, zömök alak toppant eléje.
- Jó estét, asszonyom! - köszöntötte olaszul.
A báróné felsikoltott.
Majdnem elájult ijedtében.
Az idegen is láthatóan megrémült.
- Ne féljen kérem, ne féljen, szegény ördög vagyok.
- Az Istenre kérem, ne féljen!
- Távozzék!
Mit akar?
Segitség! - sikoltotta az asszony.
- Ne féljen kérem, szegény ördög vagyok.
- Itt van - lihegett a báróné és az idegen felé dobta arany retiküljét.
- Engedjen, kérem...
Az idegen a fejét csóválta.
Felemelte a pénztárcát és visszanyujtotta az asszonynak.
Magda lába megbénult, moccanni sem tudott, pedig lélekszakadva erőlködött, hogy elfusson a sötét, munkáskülsejű, szakállas, lázas szemű ember elől.
Az idegen hangja is szánalmasan reszketett.
- Vegye vissza, asszonyom, a pénzét.
No, no csak vegye vissza.
Nem pénz kell nekem, Excellenza.
Magda még jobban megrémült.
Most már behunyta a szemét és Istenhez fohászkodott .
Ha ebből az emberből a férfi beszél, akkor nincs menekvés.
Sem kiáltani, sem elfutni nem tud.
Mi ez, megbénitotta az Isten minden szervét, még a szívét is?
- Akkor vége minden szépségnek, álomnak, anyaságnak, szerelemnek, mert ő széttépeti magát, de sem védekezni, sem elfutni nem tud.
Leroskadt a lépcsőre...
A férfi melléje térdelt.
- Asszonyom, könyörgöm, térjen magához.
Nem akarok semmi rosszat, a Szűz Anyára mondom.
Ne féljen, ne féljen, lássa én is félek, reszketek, én kérek öntől vigaszt és feloldozást.
Magda lassanként magához tért és kinyitotta a szemét.
A férfi ott térdelt mellette és félénken nyujtotta a kezét, hogy felemelje.
Magda a kérges, erős , nagy tenyérbe kapaszkodott.
- Így ni - biztatta a férfi - tessék csak felemelkedni... nono... csak bátran ...
Megütötte magát?
Magda felkelt és csodálkozva nézett az idegen lázas, vörös, kisírt szemébe.
- Hagyjon magamra - könyörgött.
- Igen, magára hagyom, de előbb hallgasson meg, Excellenza.
Hallgasson meg.
Én hajómunkás vagyok.
Azelőtt vitorlás voltam.
Merre igyekszik, Excellenza?
- A körútra.
- No, odáig elkisérem.
Ott keresek egy kocsit.
Nem szabad gyalog járni magános hölgynek errefelé.
- Köszönöm.
- Nono, csak bátran.
Ha én kisérem, az ördögtől se féljen.
Hajómunkás vagyok , azelőtt vitorlás voltam a Madonna Cecilián.
- Igen.
- Nono, de részeges vagyok ám és kirúgtak a társaságtól.
Megérdemeltem.
Magda ujra megijedt.
- Mit akar tőlem az Istenért, mit akar? - kérdezte és ujra sírva fakadt.
- Bűnbocsánatot és feloldozást.
Magda most attól rémült meg, hogy őrülttel van dolga.
- Könyörgök...
- Könyörög Excellenza?
Nono...
Én könyörgök Önnek, vessen rám keresztet és szabadítson meg a gonosztól.
- Mit akar, mit akar? - sirdogált a báróné.
Az idegennek zihált a melle és a szó hörögve jött ki a torkán.
- Részeges voltam, de becsületes egész életemben.
Az anyám cseléd volt Raguzában , de ő is becsületes.
Nem loptam soha, embert nem bántottam, bár sokat kártyáztam és veszteni szoktam.
De tegnap valami történt velem.
Azóta nem tudok aludni és ördögöt látok és boszorkányok szálltak a mellemre.
És futok, futok, pedig a lábam már leszakad a derekamról.
Excellenza, tegnap történt velem valami.
- Mi történt, az Istenért?
- Megöltem egy embert.
Magda felsikoltott és futásnak eredt.
Az idegen elkapta a karját.
- Nem bántom.
Esküszöm a Madonnára.
Várjon, csak egy pillanatig várjon.
Így volt .
Korcsmában ültünk egy pajtásommal.
Az is becsületes, istenfélő ember.
Ittunk .
Pipáztunk.
Velünk szemben egy öreg, hosszu, csontos fickó üldögélt, iszogatott és pipázgatott.
Egyszerre csak mi ketten, én meg a pajtásom összenéztünk és elkiáltottuk magunkat.
Nini, a cukros bácsi!
Mert a pajtásomnak van egy tíz éves kislánya.
Hát azt a minap megszólitotta egy idegen, a kislány azt mondja, hogy öles, magas, sovány, vén fickó volt és cukrot kínált neki.
Én vagyok a cukros bácsi - ezt mondja a pajtásom kislányának és azzal elkezdi ölelgetni és csókolgatni.
A többit el sem mondom.
No hát ez jutott az eszünkbe, azzal neki az öregnek és én a végén, a verekedés végén, a bicskámmal hátbaszúrtam.
Az öreg összeesett, meghalt.
Magda most már nem félt és nem irtózott.
Szánakozva nézte a vergődő embert.
- Mit kiván?
- Vessen rám keresztet.
Magda megtette.
Az idegen letérdelt.
- Gyónom a mindenható Istennek és neked Szentséges Madonna...
És végig mondta a gyónási formulát.
A végén felemelkedett.
Magda annyira nyugodt volt már, hogy a kis brochetűje is eszébe jutott, amelyet elvesztett az ügyész szobájában.
Csak rá ne lépjen Kálmán.
- No most már rendben vagyok.
Most már tudok enni és el tudok innen menekülni .
Mert Excellenza, én becsületes ember vagyok.
Előbb vitorlás, most hajómunkás.
Egy bérkocsi döcögött az úton.
- Hé! - kiáltott a gyilkos és besegítette Magdát a bérkocsiba.
- A Szűzanya jutalmazza meg a jóságáért - szólt és eltünt a sötét éjszakában.
Magda sírt.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE