Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Surányi Miklós
Az örvény
Keletkezés ideje
1924
Fejezet
20
Bekezdés
1133
Mondat
2415
Szó
16193
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
IV.
Az Idegenek Kaszinójában Gotthard Ervin bárót csak úgy hívták: a nábob.
Olyan is volt a megjelenése, mint egy egzotikus fejedelmé.
Alacsony volt, zömök, sötét , olajbarna bőre és villogó fekete szeme egy indiai herceghez tette hasonlatossá .
A hangja mély és recsegő.
Sohasem volt meleg, reszkető, vagy szenvedélyes a beszéde.
Nem mosolygott, nem ráncolta össze a homlokát, nem örült semminek, nem haragudott soha.
Titokzatos volt és félelmetes.
Üzleteit szédületes kockázatokba vitte bele és kártyázni is szokott, de ezt mint egy gép, rideg, számító , kegyetlen üzletember létére halálos biztonsággal és önuralommal csinálta.
Úgy látszott, mintha veszteni is csak készakarva tudott volna, józan számításból , hogy el ne idegenitse magától a Kaszinó vendégeit.
Nem volt semmi szenvedélye .
Azt beszélték róla, hogy felesége, a gyönyörü, fiatal, lelkes és rajongó Magda báróné, miután két kis leánykát szült neki, úgy él mellette, mintha ő is a leánya volna.
Hiba nélkül való, finom, pedáns, megtámadhatatlan és kifürkészhetetlen ember volt a báró, akit mindenki félt, csodált, irigyelt, de senki sem szeretett.
Egyetlen barátja volt, aki előtt néha felmelegedett: Hedry Kálmán főügyész, de azzal sem beszélt egyébről, mint a legbanálisabb témákról.
- Nincsen lelke a bárónak.
- Vagy túlságosan sokat szenvedett.
- Titkos szomoruság nyomhatja a szivét.
- De mindent összevéve: rendkivüli ember.
Akkor lesz pénzügyminiszter, amikor ő akarja.
- De nem hagyja a vállalatait.
A bányáit és bankjait nem áldozza fel a politikáért.
Így beszéltek a báróról, akinek nevét kezdik már egész Európában megismerni.
- És mindez a felesége hozományából - tették hozzá, hogy valamivel kicsinyithessék az érdemeit.
- Szédületes karriér.
- De vigyáz is ám a bárónéra!
- A legszebb asszony a világon.
- És a leghűségesebb.
- Nana! - epéskedett egy gróf, aki az ujonnan bárósított Gotthardot nem a vagyonáért és hatalmi poziciójáért, hanem a feleségeért irigyelte.
A többiek összenéztek.
A gróf?
Hm.
Nem lehetetlen.
A báró épen távozóban volt.
Az óráját nézte.
Mindenki titkos, kéjes kárörömet érzett.
- Kilenc óra tizenöt.
Mint egy kronométer, olyan pontos volt minden mozdulatában.
A gróf tartóztatta.
- Ervin, hallottad, mi történt Felsenburg báróéknál?
Aztán gyorsan elmesélte.
- Az öreg úr a legnagyobb lator volt egész Európában.
- Nagyon szeretik az asszonyok még most is.
- Az semmi.
Ő is szereti az asszonyokat.
Ez az, ami hetvenéves korban egyenesen az olympusi istenekhez teszi az embert hasonlóvá.
A gróf gúnyosan nézte Gotthardot.
A báró a vállát vonogatta.
- Nos - folytatta a gróf - Felsenburg fia, apja-urának sikerei után, alaposan kiábrándult a civilizált asszony szerelméből.
Nem mert házasodni.
Félt.
Nem hitt a modern asszony hűségében.
- Különc és kedélytelen ember, - jegyezte meg egy fiatal olasz.
- Oroszlánvadász .
Vadember.
- Igen.
Most is lent járt Indiában.
Négy évig volt lenn.
Most jött haza nemrégiben.
Magával hozott egy fiatal singhalese leányt.
- Ah, hát mégis?
- Igen.
Tizenkétéves korában vette magához.
A leányka akkor még beszélni is alig tudott.
A fiatal Felsenburg elhitette vele, hogy ő maga a mindenható Isten, aki felemelte őt a paradicsomba.
Megtanította magyarul: ez az angyalok, túlvilági hatalmak és a szerelmesek nyelve.
Enni, sirni, táncolni és szeretni: ez volt a mindennapi teendője.
Erre is ő maga tanította.
Selyem, ékszer, édesség, autó és parfőm: ennyit ismert az európai civilizációból.
A pénzt nem.
- Én vagyok a Nagyszellem, aki téged megteremtett.
Én vagyok a te urad s ha egyszer megcsalsz a gondolataiddal, én megtudom és elrendelem, hogy az égből tüzes villám sujtson le rád - ezt mondta neki és a kis singhalese elhitte.
- Csak a gondolataitól féltette? - kérdezte az olasz.
- Cselekedni nem volt tilos neki?
- Nem.
Mert ez nem volt módjában szegénykének - nevetett a gróf.
- A fiatal Felsenburgon kívül nem jutott más férfi közelségébe.
- Vagy úgy?
Ez mindenesetre a legbiztosabb.
- És most itthon van? - kérdezte érdeklődve egy nyurga amerikai.
- Itthon.
Az ura, a Nagyszellem haza hozta: az öreg Felsenburg áldását adta a házasságra.
A fiatalok megkapták az istriai erdőket.
A régi Frangepán-kastélyban rendezték be fészküket.
- Megható történet - jegyezte meg az amerikai.
Gotthard báró újra köszönt.
- A viszontlátásra!
- Hohó! - kiáltott a gróf - a pointjére nem is vagy kiváncsi?
- Van még valami? - kérdezte az türelmetlenül.
Az óráját nézte.
- Kilenc óra harminc.
Rettenetes.
Van még valami?
- Hogy van -e?
Most jön csak az igazi.
Az öreg Felsenburg tegnap meglátogatta a fiatalokat.
Elvégre helyénvalónak találta, hogy menyével megismerkedjék.
Az arcok kigyultak a kiváncsiságtól.
- Másnap, azaz ma, délután két órakor ebédeltek.
Ebéd után az ifjú Felsenburg lepihent szundikálni.
Négykor ébredt fel.
Visszament az ebédlőbe és agyonlőtte a feleségét.
- Miért? - csattant fel az egész hallgatóság.
- No szervusztok - dörmögött a báró és megnézte az óráját.
- Nem is vagy kiváncsi? - nevetett a gróf.
- Kilenc óra negyven.
- Mi történt, mi történt? - türelmetlenkedett az egész teli, nyüzsgő, érdeklődő kaszinó.
- A kis singhalese menyecskét együtt találta az apjával.
Az ártatlan gyermek megcsalta a Nagy Szellemet, aki őt a föld porából teremtette.
Hát lesujtott rá a tüzes istennyila.
A fiatal báró tüzes haragja leterítette őt.
- Na szervusz - búcsúzott végérvényesen Gotthard és közönyös arccal távozott.
Senki sem gondolta volna, hogy belül a szíve úgy ugrál, mint egy megrémült gyermeké.
Megkapaszkodott a márványlépcső rácsába, hogy le ne szédüljön az emeletről.
A melle felemelkedett és kétségbeesett erővel nyomta el a kitörni készülő sóhajtást.
- Ó, Mária Magdolna!
Az autójában összeszedte magát.
- A milyen gyorsan csak lehet.
A sofőr úgy röpítette az autót, hogy a bent ülőnek elakadt a lélegzete.
Három perc mulva otthon volt.
- Itthon van a méltóságos asszony?
- Nincs.
A báró felment az ebédlőbe.
- Kérem a vacsorát.
A gyerekek alusznak?
- Igen.
- Rendben van minden?
Hetven személyre.
Holnap.
Nyolc órára kivilágítani.
- Parancsára.
A báró megnézte az óráját.
- Kilenc óra ötven.
Hol lehet Mária Magdaléna?
Leült és falatozni kezdett.
Az első harapás után megundorodott.
Felkelt és fel-alá járkált az ebédlőben.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE