ELTE
  • elte.dh
  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • A szolgáltatásról
  • Súgó
  • English
  • Magyar

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Vissza

Surányi Miklós

Az örvény

Keletkezés ideje
1924
Fejezet
20
Bekezdés
1133
Mondat
2415
Szó
16193
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20

IV.

Az Idegenek Kaszinójában Gotthard Ervin bárót csak úgy hívták: a nábob.
Olyan is volt a megjelenése, mint egy egzotikus fejedelmé.
Alacsony volt, zömök, sötét , olajbarna bőre és villogó fekete szeme egy indiai herceghez tette hasonlatossá .
A hangja mély és recsegő.
Sohasem volt meleg, reszkető, vagy szenvedélyes a beszéde.
Nem mosolygott, nem ráncolta össze a homlokát, nem örült semminek, nem haragudott soha.
Titokzatos volt és félelmetes.
Üzleteit szédületes kockázatokba vitte bele és kártyázni is szokott, de ezt mint egy gép, rideg, számító , kegyetlen üzletember létére halálos biztonsággal és önuralommal csinálta.
Úgy látszott, mintha veszteni is csak készakarva tudott volna, józan számításból , hogy el ne idegenitse magától a Kaszinó vendégeit.
Nem volt semmi szenvedélye .
Azt beszélték róla, hogy felesége, a gyönyörü, fiatal, lelkes és rajongó Magda báróné, miután két kis leánykát szült neki, úgy él mellette, mintha ő is a leánya volna.

Hiba nélkül való, finom, pedáns, megtámadhatatlan és kifürkészhetetlen ember volt a báró, akit mindenki félt, csodált, irigyelt, de senki sem szeretett.
Egyetlen barátja volt, aki előtt néha felmelegedett: Hedry Kálmán főügyész, de azzal sem beszélt egyébről, mint a legbanálisabb témákról.

- Nincsen lelke a bárónak.

- Vagy túlságosan sokat szenvedett.

- Titkos szomoruság nyomhatja a szivét.

- De mindent összevéve: rendkivüli ember.
Akkor lesz pénzügyminiszter, amikor ő akarja.

- De nem hagyja a vállalatait.
A bányáit és bankjait nem áldozza fel a politikáért.

Így beszéltek a báróról, akinek nevét kezdik már egész Európában megismerni.

- És mindez a felesége hozományából - tették hozzá, hogy valamivel kicsinyithessék az érdemeit.
- Szédületes karriér.

- De vigyáz is ám a bárónéra!

- A legszebb asszony a világon.

- És a leghűségesebb.

- Nana! - epéskedett egy gróf, aki az ujonnan bárósított Gotthardot nem a vagyonáért és hatalmi poziciójáért, hanem a feleségeért irigyelte.

A többiek összenéztek.
A gróf?
Hm.
Nem lehetetlen.

A báró épen távozóban volt.
Az óráját nézte.

Mindenki titkos, kéjes kárörömet érzett.

- Kilenc óra tizenöt.

Mint egy kronométer, olyan pontos volt minden mozdulatában.

A gróf tartóztatta.

- Ervin, hallottad, mi történt Felsenburg báróéknál?

Aztán gyorsan elmesélte.

- Az öreg úr a legnagyobb lator volt egész Európában.

- Nagyon szeretik az asszonyok még most is.

- Az semmi.
Ő is szereti az asszonyokat.
Ez az, ami hetvenéves korban egyenesen az olympusi istenekhez teszi az embert hasonlóvá.

A gróf gúnyosan nézte Gotthardot.

A báró a vállát vonogatta.

- Nos - folytatta a gróf - Felsenburg fia, apja-urának sikerei után, alaposan kiábrándult a civilizált asszony szerelméből.
Nem mert házasodni.
Félt.
Nem hitt a modern asszony hűségében.

- Különc és kedélytelen ember, - jegyezte meg egy fiatal olasz.
- Oroszlánvadász .
Vadember.

- Igen.
Most is lent járt Indiában.
Négy évig volt lenn.
Most jött haza nemrégiben.
Magával hozott egy fiatal singhalese leányt.

- Ah, hát mégis?

- Igen.
Tizenkétéves korában vette magához.
A leányka akkor még beszélni is alig tudott.
A fiatal Felsenburg elhitette vele, hogy ő maga a mindenható Isten, aki felemelte őt a paradicsomba.
Megtanította magyarul: ez az angyalok, túlvilági hatalmak és a szerelmesek nyelve.
Enni, sirni, táncolni és szeretni: ez volt a mindennapi teendője.
Erre is ő maga tanította.
Selyem, ékszer, édesség, autó és parfőm: ennyit ismert az európai civilizációból.
A pénzt nem.

- Én vagyok a Nagyszellem, aki téged megteremtett.
Én vagyok a te urad s ha egyszer megcsalsz a gondolataiddal, én megtudom és elrendelem, hogy az égből tüzes villám sujtson le rád - ezt mondta neki és a kis singhalese elhitte.

- Csak a gondolataitól féltette? - kérdezte az olasz.
- Cselekedni nem volt tilos neki?

- Nem.
Mert ez nem volt módjában szegénykének - nevetett a gróf.
- A fiatal Felsenburgon kívül nem jutott más férfi közelségébe.

- Vagy úgy?
Ez mindenesetre a legbiztosabb.

- És most itthon van? - kérdezte érdeklődve egy nyurga amerikai.

- Itthon.
Az ura, a Nagyszellem haza hozta: az öreg Felsenburg áldását adta a házasságra.
A fiatalok megkapták az istriai erdőket.
A régi Frangepán-kastélyban rendezték be fészküket.

- Megható történet - jegyezte meg az amerikai.

Gotthard báró újra köszönt.

- A viszontlátásra!

- Hohó! - kiáltott a gróf - a pointjére nem is vagy kiváncsi?

- Van még valami? - kérdezte az türelmetlenül.
Az óráját nézte.
- Kilenc óra harminc.
Rettenetes.
Van még valami?

- Hogy van -e?
Most jön csak az igazi.
Az öreg Felsenburg tegnap meglátogatta a fiatalokat.
Elvégre helyénvalónak találta, hogy menyével megismerkedjék.

Az arcok kigyultak a kiváncsiságtól.

- Másnap, azaz ma, délután két órakor ebédeltek.
Ebéd után az ifjú Felsenburg lepihent szundikálni.
Négykor ébredt fel.
Visszament az ebédlőbe és agyonlőtte a feleségét.

- Miért? - csattant fel az egész hallgatóság.

- No szervusztok - dörmögött a báró és megnézte az óráját.

- Nem is vagy kiváncsi? - nevetett a gróf.

- Kilenc óra negyven.

- Mi történt, mi történt? - türelmetlenkedett az egész teli, nyüzsgő, érdeklődő kaszinó.

- A kis singhalese menyecskét együtt találta az apjával.
Az ártatlan gyermek megcsalta a Nagy Szellemet, aki őt a föld porából teremtette.
Hát lesujtott rá a tüzes istennyila.
A fiatal báró tüzes haragja leterítette őt.

- Na szervusz - búcsúzott végérvényesen Gotthard és közönyös arccal távozott.

Senki sem gondolta volna, hogy belül a szíve úgy ugrál, mint egy megrémült gyermeké.
Megkapaszkodott a márványlépcső rácsába, hogy le ne szédüljön az emeletről.
A melle felemelkedett és kétségbeesett erővel nyomta el a kitörni készülő sóhajtást.

- Ó, Mária Magdolna!

Az autójában összeszedte magát.

- A milyen gyorsan csak lehet.

A sofőr úgy röpítette az autót, hogy a bent ülőnek elakadt a lélegzete.

Három perc mulva otthon volt.

- Itthon van a méltóságos asszony?

- Nincs.

A báró felment az ebédlőbe.

- Kérem a vacsorát.
A gyerekek alusznak?

- Igen.

- Rendben van minden?
Hetven személyre.
Holnap.
Nyolc órára kivilágítani.

- Parancsára.

A báró megnézte az óráját.

- Kilenc óra ötven.
Hol lehet Mária Magdaléna?

Leült és falatozni kezdett.
Az első harapás után megundorodott.
Felkelt és fel-alá járkált az ebédlőben.

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
Elte

Digitális Bölcsészet Tanszék Eötvös Loránd Tudományegyetem 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8. (Főépület) II. emelet, 201, 205-206, 210-es szoba

Hasznos Linkek

  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • Digitális bölcsészeti szótár
  • ELTEDATA
  • Digitális Örökség Nemzeti Labor

Friss hírek

Cimkék

  • Email: dh.elte.hu@gmail.com
  • Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8

Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE