Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Surányi Miklós
Az örvény
Keletkezés ideje
1924
Fejezet
20
Bekezdés
1133
Mondat
2415
Szó
16193
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
V.
Báró Gotthard Ervin már tizenöt perce otthon volt és a feleségét még mindig hiába várta, vacsorára.
- Most már bizonyos! - mondta maga elé félhangosan és becsöngette a szobaleányt.
- A gyerekek lefeküdtek?
- Igen.
- Megnézhetem őket?
- Parancsára.
Átment a gyermekszobába.
A kisasszony ott virrasztott a kis hófehér csipke-baldachinos ágyacska mellett.
Egy öreg ápolónő a sarokban bóbiskolt félig nyitvafelejtett imakönyv fölött.
A földön gyermekjátékszerek hevertek .
Selyembabák derékszögben elterülve, féloldalt, mintha azok is aludnának.
Nincs naivabb apai gyönyörűség, mint az otthagyott játék láttán támadt elérzékenyedés .
A játékon rajta van a földön játszó angyalkák kezének a nyoma.
De a baba ezt már nem érzi.
Ő is alszik.
Akár csak kis úrnője ott, a félhomályos gyermekszobában.
A báró megállt az ágyacskák előtt.
Hosszan nézte a két szőkefürtű angyalfejet.
- Parancsol? - kérdezte a kisasszony.
A báró nem felelt.
Megfordult, szó nélkül kiment.
Nem is ment, hanem kilopódzott .
Bement a szobájába.
Leült az íróasztalához és egy aktaszerű levélcsomót vett ki a fiókjából.
Tíz-tizenöt nagy ív volt.
Hivatalos vagy üzleti jelentésnek látszott.
Egymásután kezébe vette a leveleket és olvasni kezdte.
Július 15.
A báróné őméltósága a főügyész úr őméltóságával a mólón találkozott .
Beültek egy motorcsónakba.
A francia társalkodónő velük volt.
Öt óra öt perckor indultak, hét óra harminc perckor jöttek vissza.
Július 20.
A Garden Partyn teljesítettem inspekciót.
Őméltósága háromszor találkozott négyszemközt a főügyész úrral.
Pár szót váltottak.
Semmi lényeges.
Augusztus 4.
Séta a bástyán.
A főügyész úr megmutatta a lakását.
Pár perc mulva eltüntek.
Őméltósága egy és egynegyed óra mulva jött ki a főügyész úrral együtt.
A báró felszisszent.
Összecsapta a jelentéseket és a telefónhoz ment.
Fölvette a kagylót, de nyomban letette.
- Eh, - gondolta - úgyis tudom, hogy nála van.
Féléve jár hozzá.
Két hónapja már nem is figyeltetem.
Legyintett a kezével.
- Nem akarom tudni.
De aztán elborult az arca.
- Vajjon tudja -e más is?
Talán már az egész város tudja?
Ha így volna...
Veríték ütött ki a homlokán.
- Akkor nem tűrhetem tovább.
Újra fel és alá járkált.
Beleharapott duzzadt, sötét, szakállas ajkába.
- Váljunk?
Ő becsületesen, őszintén és bizalommal megkért erre.
Igaza van.
Nem akar házasságtörő, becstelen asszony lenni.
Félti a kisleánykái jövőjét.
Igaza van.
De én azt mondtam, hogy nem.
Miért mondtam?
Ha nem akarok válni, miért tűröm?
Ha tűröm, miért érdeklődöm utána?
Csak kínozni akarom magam?
Megállt.
Megtapogatta a fejét.
- Csodálom, hogy meg nem üt a guta.
Miért vagyok ilyen gyáva, ilyen becstelen , ilyen alávaló ...?
Összerázkódott.
Iszonyú émelygést érzett a gyomrában.
Eszébe jutott a ma reggel látott, megkéselt öreg hulla.
- Rettenetes.
Miért hivattak oda?
Miért emlegette a meggyilkolt az én nevemet .
Sohasem láttam...
Biztos, hogy ő sem ismert engem.
Hogy is lehet az?
A fejéhez kapott.
- Aha, itt valami összefüggést sejtek.
Az öreg Amerikából jött.
Nem lehetetlen , hogy ott megismerkedett a Dornbach inasával.
Talán hallott tőle egyet-mást .
Aztán tönkrement, visszajött és itt értékesíteni akarta a hallottakat.
Megint leült és tépelődött.
- De miért emlegetett?
Hirtelen eszébe jutott valami.
Felugrott, mint a tébolyodott, úgy nézett szét maga körül és elfehéredett, remegő ajakkal rágta a szakállát.
- Szent Isten.
Ha valamit följegyzett volna a noteszében, amellyel emlékezetét akarta támogatni!
Vagy valami levél a Dornbach-eset felől...
Akkor engem tesznek felelőssé az amerikai haláláért is.
Biztos, hogy akkor én tétettem el láb alól a szerencsétlent.
- Hát ezt nem lehet elviselni - jajdult fel egész hangosan és dobbantott a lábával.
- Ez a Dornbach-ügy örökké él és megmérgezi egész életemet.
A Dornbach-eset!
Tizenhat esztendeje már, de azóta alig volt nap, hogy magányos perceiben, álmatlan éjszakáin, vagy épen leglázasabb munkája közben végig ne kisértett volna fantáziáján a borzasztó éjszaka minden mozzanata.
Ez a rémkép , nem, a képek rémes sorozata úgy kirajzolódott a káprázatában, mint egy filmfelvétel.
Szinte vele élt, vele járt, vele aludt és sokszor ott játszódott le előtte az ebédlő falán, vagy a hálója mennyezetén, nyitott szemmel, ébren , alva egyformán látta a lepergő jeleneteket.
Most is végigsuhant előtte az egész, elejétől végig.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE