Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Surányi Miklós
Az örvény
Keletkezés ideje
1924
Fejezet
20
Bekezdés
1133
Mondat
2415
Szó
16193
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
VII.
Gotthard báró ott ült a dolgozószobájában, a detektiv iratait újra elővette, az ujjaival megzörgette a leveleket, végignézte a dátumokat és újra és újra elolvasta.
- Hat óra 10 perckor bement az ügyész úr őméltósága lakására és nyolc óra 45 perckor jött ki a villa kapuján.
És újra eszébe jutott Dornbach inasa, amint rettentő szemével fenyegeti.
- És én te érted tettem, mert egyik oldalon te álltál, óh, Mária Magdolna, a te gyönyörű arcod mosolygott felém, a másikon a halál meredt a szemedbe...
És te mégis...
Felugrott és ökölbe szorította a kezét.
- Te bestia!
Aztán újra leroskadt.
- De te sem nyertél vele semmit, csak fényt, pompát és egy öreg, rideg, kelletlen embert, engem, aki csak imádni tudott, de szeretni nem...
De azért nem kellett volna úgy bánni velem.
Meg kellett volna mondani...
Hirtelen észbe kapott és magamagát gúnyosan kinevette.
- De hiszen megmondottad, hogy válni akarsz.
Én voltam a kegyetlen, ostoba , csökönyös barom.
Miért?
Mert...
Azt akarta mondani, hogy: mert szeretlek Mária Magdolna.
De elpirult, elszégyelte magát.
- Ez nem érv.
Ez nem kifogás.
Nekem nincs jogom...
De azért nem tűröm a cédaságodat! - kiáltott fel hirtelen dühös felgerjedéssel...
- Nem? - kérdezte magától megroskadva és rettenetes gúnnyal.
- Nem?
De igen.
Lám mindent tudok és már egy félév óta tűröm.
Tűrök én mindent.
Ma is a rendőrségen voltam.
Ha látták, tudták volna, hogy belül hogy reszketek.
Tűrök.
Mert félek .
Úgylátszik, Mária Magdalénám, tőled is félek...
Félek... és tűrök...
A feje szédült és a lábai tántorogtak.
Egyszerre megnyílt az ajtó.
- Ervin!
A báró összerezzent.
Ott állott előtte Mária Magdaléna, sugárzón, szépen és bársonyos hangján jóestét kívánt.
Ott állottak egymással szemközt, mosolyogva, de a szíve mindkettejüknek vadul , rémesen dobogott.
- Beszédem van veled - szólt az asszony és leült az íróasztal elé.
- Kérlek...
És az asszony torkán akadt a szó.
Néhány pillanatig néma, kínos csönd fojtogatta a lelküket.
Végre Magda összeszedte magát, megrántotta a vállát és beszélni kezdett.
- Amiről már többször megpróbáltam veled...
A báró levette tekintetét az asszony kipirult arcáról.
- Félek, - gondolta magában őrjítő magamegvetéssel.
- Óh, Mária Magdaléna...
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE