Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Lovik Károly
Az arany polgár : Regény
Keletkezés ideje
1908
Fejezet
23
Bekezdés
1251
Mondat
2761
Szó
29477
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
XXI.
Az alkotmányos éra helyreállitása után történt, hogy a király hosszas tartózkodásra Pestre igérkezett.
A hirt természetesen általános öröm fogadta s az egész város már hetekkel előbb nekilátott, hogy méltóan fogadja az uralkodót.
Diadalivek emelkedtek , az utcák járdáit kijavitották, a középületeket rendbehozták, a király szeme hadd lássa mentől tetszetősebb diszben a magyar fővárost.
Ekkor történt, hogy a polgármesternek, amint végigjárta az utcákat, megnézendő, minden rendben van -e, az álla hirtelen leesett.
Amint ugyanis a derék férfiu végigment a Koronaherceg-utcán , egy teleknél majd felforditotta két bozontos kuvasz, amelyek jobb ügyhöz méltó buzgalommal üldöztek egy acélkékszinü kakast.
A kakasnak tudniillik kedve volt egyet sétálni s átröpült a palánkon, amit a komondorok nem hagyhattak szó nélkül és utána iramodtak a Koronaherceg-utcába.
Hogy a kép teljes legyen, a telek belsejében egy tehén keservesen bőgni kezdett, mig a kuvaszokat egy ingujjas bolgár követte, aki , kezében vasvillájával, harsányan ezt kiáltozta:
- Burkus!
Filax!
Vissza!
Azt mondom, hogy vissza!
A polgármester elkékülve nézte az ázsiai képet.
- Mi ez, atyámfiai az Urban, mi ez? - hebegte a szegény városfő és homlokán verejtékcseppek jelentek meg.
- Mi akar ez lenni, az Isten szerelmére?
Tatárok törtek be?
Hogy mi volt?
A kakas, a két komondor, az ingujjas bolgár természetesen a hirhedt Bauernebel-telek tartozékai voltak.
Hogy is kerülhettek volna másképpen a Koronaherceg-utcába?
A polgármester is csakhamar rájött a dolog nyitjára és szomoruan felelt önmagának.
- Ez Bauernebel műve!
Ez az ember még a penzióba visz mindnyájunkat!
Ha őfelsége meglátja ezt a telket, meghallja a tehén bőgését, a komondorok vonitását... jaj! nem is merek a következményekre gondolni.
És a polgármester szomoruan ballagott tovább.
Utja elvitte a másik Bauernebel-ház mellett, amely piszkosan, töredezett vakolatos falakkal bámult reá, káposzta- és szénaszag lengett rajta.
A közigazgatási hatóság első tisztviselője elhatározottan kapta fel a fejét.
- Nem, nem, - mondotta magában, - ez nem maradhat igy!
Ki kell egyezkednünk ezzel a Bauernebellel, mert soha többet a király sem jön Pestre, ha azt látja, hogy a város első utcájában szénaszag, káposztaraktár van és bőszült kuvaszok lökik fel a járókelőket.
Itt tenni kell, - fejezte be elmefuttatását, - még pedig sürgősen!
Másnapra a tanács már össze is volt hiva és a Bauernebel-ügy szőnyegre került .
Mindnyájan igazat adtak a polgármesternek, hogy ez ázsiai állapotokon segiteni kell s hogy erre csak a barátságos ut alkalmas, mert az arany polgár tovább viszi pénzzel , ravaszsággal, mint a tisztelt törvényhatóság.
Mit érnek vele, ha el is tiltják tőle , hogy a Koronaherceg-utcában káposztát és kuvaszokat tartson, másnap kieszel valami ujat és talán még jobban bemártja őket az uralkodó előtt!
Azért tehát határozatba ment, hogy Bauernebellel meg kell békülni s e célra rögtön bizottságot is alakitottak.
Az arany polgár egy délután éppen szobájában üldögélt és a pénzét számolgatta, mikor nyilik az ajtó és belép három feketekabátos, köcsögkalapos ur: Sartoris Vince , Gutfreund Erazmus és Gámauf Péter, a város küldöttei, akik némi köhögés után rátérnek jövetelük céljára, a Koronaherceg-utcai telekre.
Végre tehát!
Ez a perc Bauernebel életének legszebb pillanata volt.
Ime, előtte állanak hát ellenségei és a béke olajágát lebbentik meg előtte.
Ime, a büszke város megalázkodik az egyszerü polgár előtt.
Ime, a dacos polgármester belátni kénytelen, hogy Pest legfontosabb faktora nem ő, hanem Bauernebel Jeromos.
Diadal ez, oly fényes diadal , amilyet álmodni se mert volna s amely egyszerre elfeledtette a viselt hadjárat minden kellemetlenségét, nehézségét, borsát, sőt költségeit is!
Az arany polgár egy ideig szótlanul élvezte a győzelem édes mámorát, aztán kegyesen intett kezével.
- Üdvözletem a nemes uraknak!
A deputáció tagjai szaporán hajbókoltak.
Bauernebel ujabb szünetet tartott, majd igy szólt:
- A Bauernebelek egész földi pályafutásukban józan belátásuak és méltányosak voltak .
Küzdelmeikben sohase vezette őket a bosszu, csak az igazság kutatása, soha rossz indulatot, csak az őket megillető jogok törvényadta tiszteletének keresése.
Ez volt célom (majdnem azt mondotta: célunk) a galamb-pörnél is.
Tudtam, hogy igazam van és bántott, hogy a hatóság ezt nem ismeri el.
Ezért harcoltam, ezért lettem volna kész utolsó forintomat is csatába vinni.
Ha azonban azt látom, hogy jogaim elismertetnek , hogy az igazság győz, akkor leteszem a fegyvert és szivesen nyujtok jobbkezet.
Tehát , mindenekelőtt: mi lesz a galambokkal?
Sartoris Vince szaporán kapta el a szót.
- E tekintetben nyugodt lehet, Bauernebel ur.
A galambokat a város megveszi , kisajátitja, agyonlövi, ahogyan ön kivánja s amikor ön kivánja.
Bauernebel komolyan intett fejével.
- Lőjjék agyon őket.
- Ugy, ugy, - bólintotta vissza Gámauf Péter.
- És a kártérités?
Ki fizeti meg azt, hogy a galambokat évszámra tartottam, hogy azok részben elriasztották lakóimat, részben tönkretették szépen vakolt falaimat?
- A költségeket is a város viseli, - mondta Gutfreund Erazmus, hogy ő is szóljon valamit.
- Akkor kitüzhetjük a fehér lobogót! - jelentette ki az arany polgár méltóságteljesen.
- A béke meg van kötve!
Igy fejeződött be a hires galamb-pör, amelynek aktái mai napig megtalálhatók a főváros levéltárában és igy esett, hogy a Koronaherceg-utca sétálóit ma már nem veszik üzőbe haragos alföldi komondorok.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE